Földesi Tibor születésének századik évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést hétfőn a szőregi katolikus templom előtt álló emlékműnél. Ő a településrész egyetlen ismert mártírja, aki 1923. július 9-én látta meg a napvilágot. A koszorúzáson Dobák Lászlóné, az emlékmű állításának kezdeményezője elmondta, szomorúnak tartja, hogy Földesi Tibor kallódik a mártírok és az áldozatok között, a szegedi megemlékezéseken sosem hangzik el a neve, csakis Szőregen hajtanak előtte fejet. Korábban kérték az önkormányzattól, hogy Szőregen az Engels utca nevét változtassák át Földesi Tibor utcára, azonban a város elutasított a kérelmet, mert úgy vélték, másodrendű mártír volt Földesi.
Dobák Lászlóné közölte, a munkástanács tagja volt Földesi Tibor, aki kisebb feladatok kapott a forradalom során. Az 1956-os eseményeket követően külföldre menekült, majd amikor kiderült, hogy a fegyveres tevékenységet nem végzők esetében amnesztia van, hazatért. Ezután újabb fülest kapott, hogy el fogják vinni, így Münchenbe disszidált, de hazahúzta a szíve, ekkor kapták el Győrnél és került fogságba. Első fokon 15 évet ítélték, majd másodfokon halálbüntetést róttak ki rá csak azért, hogy példát statuáljanak. 1958. január 31. hajnalán végezték ki.
Az eseményen Mihálffy Béla országgyűlési képviselő is koszorúzott, a delmagyar.hu-nak pedig azt mondta, hogy csak ott, ahol a hősöket nem felejtik, ott lesznek újak. Hozzátette, minden évben megemlékeznek a hősökről, akik példát állítottak elénk, amelyet egész életünkben követnünk kell.
K.A.R., delmagyar.hu
