Miután tiszfa arcztámadás a szőregi töltés mögött jól födött ellenséges tüzértömeggel szemben igen veszteségteljesnek igérkezett, Haynau a Bechtold lovas hadosztályt a magyarok baloldalának megkerülésére rendelte ki ; hogy pedig ennek ezen müvelethez megfelelő támpontja legyen, a táborszernagy az Eriwansky orosz vadász ezred 3 zászlóalját 2 lovas századdal és 2 osztrák röppentyü üteggel délutáni 4 órakor a szt.-iváni erdő megszállására inditotta el és egyidejüleg ezen csapatok támogatására a Tisza jobb partján, az előbb emlitett erdővel szemben levő folyam könyöknél) még 6 orosz löveget állitott fel. Az erdőt megszállva tartó 2 honvéd zászlóalj, mihelyt az orosz zászlóaljak a szőregi töltésről a roham keresztülviteléhez fogtak, a döntő összeütközést be sem várva, Szt.-Ivánra húzódott vissza, mire az orosz gyalogság nyomban megszállotta a többször emlitett erdőt, a vele volt tüzérség és lovasság pedig arczczal Szőreg és Szt.-Iván felé az erdő előtt állott fel.
Most tehát Bechtoldnak meglévén kellő támasza, nyugodt IéIekkel megindulhatott volna a kijelölt irányban támadólag előre ; ámde a lovas hadosztály már elindulását megelőzőleg is majdnem 1 órával kelleténél többet töltött el a hidfőben, midőn pedig a Tisza mentén Iefelé vonulva, a szőregi töltés közelébe jutott, Dembinski azon át néhány huszár századot támadásra rendelt ellene. A lovas hadosztály elővédjét képező Császár-dsidások 1 üteggel erre ellentámadásba mennek át és a huszárokat rövid összecsapás után visszavetik. Most már Bechtold nyugton tovább folytathatta utját, de miután a töltést közelebbről szemügyre vette, úgy találta, hogy az sokkal magasabb, semhogy zárt osztagokkal azon átkelni lehetne, minek folytán hadosztálya zömével mindaddig, mig a tüzérek és az orosz utászok a töltésen a kellő számú és nagyságú réseket elkészitenék, a csataterven látható helyen és módon várakozó állásba helyezkedett.
Minthogy időközben fél 6 óra lett és Bechtold még mindig nem mozdult helyéről, Haynau türelmét vesztve, anélkül hogy továbbra is a lovasság megkerülő mozdulatának érvényesülésére várna, intézkedéseket tett az arcztámadás megkezdésére. Ezen intézkedések értelmében mindenekelőtt a IV. hadtest tüzérsége, majd ennek jobb szárnyához csatlakozva a főtüzértartalék, összesen 99 lövegét számláló 16 1/2 üteg vonult fel Dembinski ütegeivel szemben, félkört alakitva a szőregi töltéstől 700-1000 lépésnyi távolságra.
Ha ekkor Dembinski, a helyett hogy két nagy lovas tömegét Dessewffy és Zamoyski alatt, mely utóbbi nem annyira második harczvonal gyanánt, mint inkább tartalék viszonyban Szőreg nyugati széle előtt állott fel, – egyikét vagy másikát az úgyszólván fedezet nélkül, védtelenül előresieteft osztrák ütegekre, de kivált a tûzvonal jobb szárnyán állókra rohamra inditja, azok körében alighanem igen nagy zavar támadhatott volna ; ámde az altábornagy ekkor már – miután Guyon hadteste már különben is útban volt Béba felé – inkább azon törte az eszét, hogyan lehetne legjobb szerivel a döntő összeütközés elől kitérni. Ennek megfelelőleg az osztrák tüzérség által úgy szám mint ürméret s igy hatásképesség tekintetében különben is felülmult ütegeit másfél órai müködés után egymás után kivonni kezdé a tüzvonalból. A tüzérség, valamint egyáltalában az egész sereg visszavonulását Dessewffynek kellett fedeznie lovasságával.
Amint a magyar tüzérség tüze alábbhagyni kezdeft, Liechtenstein Ferencz altábornagy nyomban megkezdte támadó előnyomulását a balról jobb felé lépcsős alakzatba tagozott gyalogsággal, minél a légszélső balszárnyat a Maros mentén Benedek dandára képezte : ezt követte kissé jobbra hátul Jablonowski, majd még jobban jobbra hátul a két harczvonalba tagozott Herzinger hadosztály s végül még tovább jobbra a Panjutin hadosztály egyik dandára, mig a másik dandár 5 zászlóalja és 18 lövege a hidfő megszállására maradt vissza.
