„Nem én gyógyítom meg őket, hanem segítek nekik, hogy meggyógyuljanak” – Interjú Dr. Szántó Gergely háziorvossal
Közel másfél évtizede orvosolja Dr. Szántó Gergely a szőregiek panaszait. Lapunk munkatársa a település ellátásának múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgetett vele.
Mikor végzett? Mióta rendel Szőregen?
1994-ben végeztem a Szentgyörgyi Albert Orvostudományi Egyetemen, akkor még az SZTE-t így hívták. Utána rezidensképzés keretében a klinikán voltam két és fél évig. A rezidensképzésem második másfél évében nagyon sokfelé helyettesítettem, illetve ügyeltem. Több mint húsz településen helyettesítettem a háziorvosokat Szeged környékén; majd minden Szeged környéki községben. Ezen kívül hat évig dolgoztam részállásban a szegedi központi orvosi ügyeleten is. 1997. január elsején kerültem Szőregre, azóta itt dolgozom, ez az első háziorvosi praxisom.
Mindig is a falusias jellegű településekhez húzott a szívem. Édesapám állatorvos, a nagyapám is, a dédnagyapám is. Nálunk ez szinte családi tradíció volt, falusi emberek között dolgoztak a felmenőim. Én is ezt szerettem volna folytatni. Sohasem éreztem vonzalmat, hogy a belvárosban, vagy lakótelepen dolgozzak. A Radnóti Gimnázium után felvettek az Orvosi Karra, majd ennek elvégeztével már tudtam, hogy háziorvos leszek. A rezidens-képzést is itt szegeden végeztem, mentorom, Csergő Tibor főorvos mellett találkoztam először a szőregiekkel. Kisházi doktor nyugdíjba vonulását követően, az ő helyére kerültem.
Mik a tapasztalatai a szőregiekkel?
Amikor idekerültem, többen figyelmeztettek: a szőregi ember eléggé makacs és nehéz rávenni valamire, amit nem úgy gondol. Őszintén szólva én nem ezt tapasztalom. Az egyetemen tanítok kommunikációs tréninget háziorvosoknak, illetve minden végzett orvosnak, már idestova kilenc éve. Azt, hogy az emberek hogyan viszonyulnak az orvosaikhoz, azt az orvos-beteg viszony határozza meg leginkább. Nekem nagyon kevés emberrel volt eddig problémám Szőregen. Nagyon remélem, hogy szintén keveseknek van problémája velem.
Tényleg azon múlik, hogy a betegek érezzék: az orvosnak fontos a beteg, megbecsüli őket, s megpróbál tényleg az ő érdekeiket szem előtt tartva tevékenykedni. A legfontosabb talán: belevonni őket a saját gondolkodásunkba. Van egyfajta régi paternalisztikus gondolkodás a betegek jelentős részében: a betegek eljönnek az orvoshoz, és a vállára teszik a betegséget: „Doktor úr, ez a bajom, itt van, tegyen vele valamit”. Azt gondolom, hogy ez nem megoldás. Nem jó, mert nagyon sok orvos ebbe rokkan bele. A hozzáállásváltást tanítom, próbálom tanítani, átadni a fiataloknak, ezt képviselem magam is. Anélkül, hogy a páciensekben a saját betegségükért, a saját egészségükért való felelősséget ne ébresztenénk fel, az egész egy szélmalomharc. Meg kell értetni a betegekkel azt, hogy mi a problémájuk. Azt is, hogy ezért ők nem felelősek ugyan, de ők azok, akik tenni tudnak ellene valamit. Nem én gyógyítom meg őket, hanem segítek nekik abban, hogy meggyógyuljanak. Ha ezt át tudom adni a betegeknek, akkor saját maguk sokkal nagyobb hangsúlyt fognak fektetni a saját egészségükre, a saját gyógyulásukra, például arra, hogy szedjék a gyógyszert pontosan, eljöjjenek a kontrolokra, odafigyeljenek az életmódjukra. Nekem ez az eddigi 14 évben működött. Úgy tűnik, hogy jól működik.
Szőregen az emberek rengeteget dolgoznak a nyolcórányi munka után otthon, a virágtermesztésben is. Azt is mondhatjuk, hogy halálra dolgozzák magukat. A testüket kizsákmányolják. Ez meg is mutatkozik, főleg idősebb korban: rengeteg itt a mozgásszervi beteg. Igazi alföldi magyar szokás, hogy az emberek imádnak enni, inni, dolgozni. Ennek a túlzásba vitele az, ami leginkább látszik egész Magyarországon, s nálunk, Szőregen ugyanígy. Ezek a gondok: túl sokat eszünk, túl sokat iszunk, túl sokat dolgozunk. Nincs pihenés se a testnek, se a léleknek. Ezt sokáig büntetlenül nem lehet csinálni.
A praxisa alatt mennyit változott a szőregi rendelő? Adódnak problémák?
Az itt töltött 14 évem alatt Csergő főorvossal karöltve gyakorlatilag átépítettük a rendelőt. Sikerült teljesen átalakítani, EU-konformmá tenni. Ma már külön helységekben valósul meg az orvos-beteg, a nővérbeteg találkozás, gyakorlatilag négyszemközt, megfelelő nagyságú termekben. Mondhatjuk termeknek is a 6×5 méteres helységeket. Sikerült bővíteni a csapatot is egy orvos-írnokkal, aki szintén külön helységben dolgozik. A krónikus betegek rendszeres szűrése gondozása is elindult. Amikor elkezdtem dolgozni, még kartonrendszer volt, mára sikerült – hála Istennek – minden dokumentációt elektronikus formába konvertálni.
Rendszeres lakossági szűréseket végzünk, egészségnapokat tartunk a Szőregért Alapítvánnyal közösen, az utóbbi 3-4 esztendőt tekintve minden évben. Sikerült a betegeknek a gondozási, szűrési igényeit, szükségleteit a lehetőségeink adta kereteken belül a lehető legjobban kielégíteni.
A legnagyobb küzdelmünk a várakozások lecsökkentésére irányult. Gondolom, most sokan elmosolyodnak, mert ez – sajnos – nem mindig érezhető. Én is utálok várni, ezért próbálom elérni, hogy minél kevesebbet kelljen várakozni. Ezt nehéz megvalósítani, mivel elég hektikus a betegforgalom. A téli hónapokban sokkal több a beteg, körülbelül harmadával több, mint amennyi tavasztól őszig. Ezt sajnos nem tudjuk kiküszöbölni. Áprilistól októberig durván 15 perc a várakozási idő, ami ilyenkor sajnos felmegy fél órára, még akár fölé is. Próbálkoztunk mindenféle átszervezésekkel, újításokkal, a betegutak változtatásával a rendelőben, de nem tudtuk megoldani. Ez a legnagyobb gondunk.
Időpontokat nem merek adni. Néhány háziorvos már csinálja itt-ott, de nagyon sokan megjárták vele. Az a baj, hogy ha egy kihívás, egy sürgős beteg jön, akkor az egész felborul, attól kezdve mindenki várni fog. Azt pedig nem szeretném, ha valakinek azt mondom, hogy jöjjön 9:20-ra, s 10:10-kor fogom ellátni, mert ki kellett mennem egy sürgős beteghez. Dolgozunk rajta, hogy valami útonmódon ezt lecsökkentsük, de még mindig ez a legkritikusabb pontja a rendszerünknek.
A háziorvosi szolgálatunk többi tagjai: az orvosírnok, Molnár Katalin és az asszisztensem, Balla Irén (Inci) is, aki szőregi, gyakorlatilag az egész körzetünk ismer. Távollétemben Vinczéné Dr. Szerémi Judit doktornő helyettesít a rendelőben. A gyógyszerészekkel is nagyon jó a viszonyunk, hatékonyan együtt tudunk működni, ha például sürgős, vagy nehezen beszerezhető gyógyszerre van szüksége a betegnek.
További nagy vágyam még az egyetemmel és a szakrendelőkkel kiépített internetes rendszer. Sajnos ez nem rajtunk múlik. Nagyon várjuk, sokat tudna gyorsítani a rendelés menetén, ha az adatok nem csak papíron, hanem elektronikus formában is cserélődnének. Nem kellene begépelgetni, másolgatni. Ez sokat tudna segíteni, biztonságosabbá, kényelmesebbé és sokkal gyorsabbá tenné az adminisztrációt. Ez a közeljövőben várható, egy-két éven belül. Ha ezt az egyetem elkezdi megvalósítani, mint a Családorvosi Intézet oktatója, biztosan az elsők között leszek, így a szőregiek is.
Koncsek Krisztián, Szőregi Regélő, 2011. március
