Nem csak egy embertől búcsúzunk ma, hanem egy egyéniségtől. Egy egyéniségtől, aki kis idő alatt is nagy hatást gyakorolt mindenkire. Vele kapcsolatban nem lehet nem gondolni valamit.

Dr. Farkas Katalin matematika-műszaki szakos tanárként végzett a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, majd pedagógiai előadóként a József Attila Tudományegyetemen. Bölcsészdoktori fokozatát a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerezte. Szakvizsgázott közoktatási vezető volt és TQM szakközgazdász. Hitt az élethosszig tartó tanulásban, de az egymástól tanulásban igazán.

Friss diplomásként a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Neveléstudományi tanszékén, később a Pszichológiai tanszékén kezdte rendkívül sikeres pályáját. Vezette a Csongrád Megyei Pedagógiai Intézetet, létrehozta a Rendezvényházat. Szegedet és szegedi felső- és közoktatást sosem hagyta el, még akkor sem, amikor Budapestre ment dolgozni. Minőségirányítási igazgatója volt a Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Részvénytársaságnak, főigazgatója a Professzorok Házának, miniszteri biztosa az Oktatási és Kulturális minisztériumnak.

Nevéhez fűződik az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet létrehozása, melynek főigazgatója volt. TQM szakközgazdászként a Szegedi Tudományegyetem minőségügyi vezetőjeként is tevékenykedett. Felsőoktatási-, felnőttoktatási, szakképzési, közigazgatási projekteket menedzselt, vezető monitor szakértőként uniós forrásokból finanszírozott felnőttképzési programokat kísért figyelemmel.

Számos neves civil szervezet alapítója, tagja, vezetője volt. A közigazgatási minőségfejlesztési modell hazai adaptációjának vezető szakértője és oktatója a központi közigazgatásban, a Miniszterelnöki Hivatalban, minisztériumokban. Több minőségügyi civil szervezet tagjaként is társelnöke volt a Magyar TQM Szövetségnek. A Közoktatás Minőségéért Díj és a Felsőoktatási Minőségi Díj koordinátoraként is dolgozott. 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje állami kitüntetésben részesült.

Minden érdekelte, mindenről tudott valamit mondani. Ha valamiről mégsem, akkor nem sajnálta az időt arra, hogy megtanulja. Sokszínű, sokrétű munkája mellett nagyon sok és sokféle embert ismert. Szerette a sokféleséget. Mindenkitől tudott tanulni, mert mindenkiben az embert látta, felismerte azok bölcsességét. Mindig hamarabb adott, mint kapott. Odafigyelt az emberekre.

Mindig emlékezett, hogy éppen kinek mi a legfontosabb, azt nem felejtette el megkérdezni, volt egy kedves szava mindenkihez. Ha szívességet kértek tőle, mindig igyekezett segíteni.

Hitt az egymástól való tanulásban. Nem mulasztott el egyetlen olyan alkalmat sem, amikor fiatalokkal beszélgethetett. Szerette őket tanítani és szeretett tőlük tanulni. Hitt abban, hogy szellemi frissessége abban rejlik, hogy fejleszti magát és a környezetét. Mentorált, irányított, tanácsot adott, vagy csendesen kivárt.

Mindig megmaradt szőreginek, de szegedi volt és tudott budapesti lenni. Bármelyik városban, bárhol megfordult, megszeretett és megszerették. Nyitott volt a világra. Egyik szenvedélye volt az utazás, de igazán Szőregen érezte otthon magát. A világ nagyon sok pontján járt. Az itt szerzett tapasztalatait és élményeit is rendszerezte, okulni szeretett volna belőlük.

Egész életében rendszereket épített. Legyen ez a család, legyen ez a munkahely, legyen az a kert, legyen ez a kikapcsolódás. Ezeket mindig azzal a szándékkal, hogy mindenki megtalálja benne a helyét. Az oktatás nem csupán egy szó, hanem egy hivatás volt számára, mindent megtett, hogy az a legjobb minőségben jusson el a gyermekekhez, a diákokhoz.

Az elegancia, a szépség és a minőség elkötelezettje volt, az élet minden terén. Sokszor elmondta, hogy „az együtt töltött idő minősége és nem a mennyisége számít”.

Sok minden fontos volt neki, de a legfontosabb a család, az anyaság. Olyan anya volt, aki életszemléletet, életfilozófiát, értékrendszert adott és ezeknek minden feltételét megteremtette. Olyan családanya, aki az összetartásra ösztönzött.

Optimizmusa irigylésreméltó volt. Nélküle biztosan kevésbé lesz optimista a világ. Mindig hitt abban, hogy az életben benne van a megoldás. Biztos volt benne, hogy sosem késő újrakezdeni. Akaraterejével, életszeretetével akárhogy alakult, mindig erőt vett magán és újjult erővel kezdett a feladatnak.

Egy neki kedves idézettel búcsúzunk tőle: „Minden embernek, aki megőrizni igyekszik elsőbbségét a többi teremtmények között, minden erejével arra kell gondolni, hogy ne némán menjen át az életen, mint a barom, melyet a természet föld felé hajlottnak és gyomrának engedelmeskedőnek teremtett.”

Az idő kerekét visszaforgatni nem tudjuk. Sokan szerették és tisztelték. Nagyon sokaknak fog nagyon hiányozni. Sokunknak tanított valamit. Jó volt, hogy itt volt.

Tudjuk, hogy Farkas Kati megtette, amit megtehetett. Búcsúzzunk tőle ma azzal az ígérettel, hogy mi is megtesszük a tőlünk telhetőt.

Elhangzott dr. Farkas Katalin búcsúztatóján, 2012. decemberében