Az ötvenhatos forradalom és szabadságharc után negyvennyolc évvel vitézzé avatta a szőregi Tóth Józsefet az 1956-os Vitézi Lovagrend.
–1956 októberében itt, Szőregen tizenhat társammal együtt megalapítottuk a nemzetőrséget és élelmiszert szállítottunk Budapestre. Fegyveres akciókban nem vettünk részt. Amikor a rádióban bemondták, hogy demonstrálnak a fővárosban, Szegeden is tüntetések kezdődtek. Én is ott voltam. Ávós tisztek próbálták szétoszlatni a tömeget, könnygázgránátot dobtak az emberek közé. Azon voltam, hogy a faluban nyugalmat biztosítsunk, tekintettel arra, hogy közel volt Jugoszlávia. Hál’ Istennek ez sikerült. Tudomásom szerint a mai napig sincs haragosom –mesélte Józsi bácsi.
Tóth József úgy fogalmazott, hogy kisebb-nagyobb problémákkal megúszta a történteket.
– Átvészeltem az ötvenhat utáni időket, de erről nem akarok beszélni. Legyen elég annyi, hogy nem akasztottak föl, nem nyúztak meg, hagytak létezni, dolgozni. Ez a mai nap arról szól, hogy örülni kell. Igaz, hogy meghurcoltak, éveken keresztül nem tudtam elhelyezkedni, de úgy gondolom, hogy a múlt rossz oldaláról talán nem is kellene beszélni –hangsúlyozta.
A szőregi nyugdíjas a forradalom után élte az életét, nyugdíjba ment, de a gazdaságban még most is dolgozik. Tóth Józsefet idén nyáron felkeresték az 1956-os Vitézi Lovagrend képviselői.
– Megkérdezték tőlem, mit szólnék hozzá, ha lovaggá avatnának. Ez október 16-án meg is történt. Jó érzés volt, hogy 48 év elteltével megtiszteltek ezzel –mondja Tóth József.
Az oklevélen többek között ez olvasható: „emlékeztetőül, hogy a nemzet szabadságáért vívott harcokban részt vett”.
