,,Hóval, faggyal nem törődik, / tűri némán, szótlanul, / De mikor a tavaszt érzi, / mint a patak, könnye hull” – hangzik az ismert gyermekmondóka.
A hóembereknek bizony ez a sorsuk. A gyerekek lelkesen megépítik őket, amikor leesik a hó, majd az első tavaszi napon rögtön elolvadnak. Ez az ő sorsuk, minden évben, újra és újra.
Mihelyst rákanyarodunk Szőregen a Szerb utcára, szinte azonnal szembetűnik az út bal oldalán magasodó mosolygós hóemberpár. Mindketten két-két hatalmas szalmabálából készültek, amelyeket hófehér lepellel borítottak be. Így ők biztosan nem látják kárát a napsütésnek.
Szeged – Hó nélküli hóember a szőregi Szerb utcában.
Fotó: Karnok Csaba, delmagyar.hu
Minden úgy néz ki rajtuk, mint hóból készült társaikon. Szemük, szájuk fekete, orruk piros, gombjaik kör alakúak. A férfi fején egy piros lavór, az asszonyén piros kendő virít.
Már messziről ki lehet szúrni őket, akár gyalog, akár autóval, akár kerékpárral vagy a 60-as busszal közeledünk. Háttérben a szerb templom tornya, előtérben a napsütésben sem olvadó hóemberpár. Szép látvány, érdemes megnézni élőben is.
Salánki Zsófia, delmagyar.hu
Borítókép: Szeged - Hó nélküli hóember a szőregi Szerb utcában. Fotó: Karnok Csaba, delmagyar.hu
