A most már nemcsak világ- és Európa-, hanem olimpiai bajnok Vajda Attila köszöntésének megadták a módját szűkebb hazájában, Szőregen is. A SYMA csarnokbeli köszöntésről Szegedre, illetve annak kertvárosi részébe érkező kenust tegnap fél egykor izgatott szurkolók várták a szőregi Hősök terén.
Volt, aki kerékpárral és kisgyerekkel, annak szájában dudával, más kiöltözve, megadva a módját a helyi kedvenc érkezésének, de akadt, aki nemzetiszínű zászlóval érkezett, majd gyorsan keresett egy kis árnyékot a nagy melegben. Amikor Vajda Kiskunfélegyházától motoros rendőri felvezetéssel (– Nagyon meglepődtem, amikor megállítottak az autópályán a rendőrök, aztán nem kaptam levegőt, amikor kiderült, miért – emlékezett vissza Vajda) 13.15-kor megérkezett a Szerb és a Magyar utca sarkára, több mint százan ácsorogtak a mindössze néhány óra alatt megszervezett ünnepség helyszínén. Autóból ki, lovas fogatra fel, utóbbi bakján a legutóbbi rózsafesztivál szépe már elfoglalta helyét – ejha, ez ám a fogadtatás! A menethez többen is csatlakoztak, amely a Szerb, majd a Magyar utcán át, egy kis dugót okozva a település közlekedésében, húszpercnyi vonulás után megérkezett az Engels utcához, amelynek neve erre a napra Bajnok utcává változott.
– Köszöntünk, bajnok! – állt a sarkon egy transzparensen. – Vajda, az aranyember! – virított egy másikon. Rózsaszirmok az utca kövén, aranyozott babérkoszorú a nyakban, torta, atyai és anyai csók, majd aláírások végtelen sora szomszédnak, barátnak, ismerősnek és ismeretlennek.
– Innen indultam nagyon régen, ide érkeztem vissza, az út pedig hosszú volt. Az álmokból valóság lett. Most nekem a legjobb – mondta Vajda. – Mi is ezt érezzük. Köszönjük, Attila! – mondta a kenus utolsó mondatára reagálva a tömegből valaki.
