Családtagjai, barátai és tisztelői kísérték el utolsó útjára a szőregi temetőben csütörtök délután Péter László irodalomtörténészt, Szeged díszpolgárát.
Június végén, 93 évesen hunyt el Péter László irodalomtörténész, egyetemi tanár, várostörténész, nyelvész, folklorista, a Tiszatáj folyóirat alapító-névadó szerkesztője és Szeged díszpolgára.
Péter László Jánoshalmán született 1926-ban. Dolgozott az egyetemi könyvtárban, oktatott a bölcsészkaron, kutatott a Somogyi-könyvtárban, második otthona pedig a Móra-múzeum volt. 1956-ban írásai miatt bebörtönözték nyolc hónapra, harmincöt évvel később a Magyar Tudományos Akadémia doktorai közé fogadta. Haláláig Szőregen élt, aktívan dolgozott, kutatott.
Temetésén először Juhász Gyula: Venit summa dies… című verse hangzott el Kosztolányi József tolmácsolásában, majd Botka László polgármester búcsúzott el Szeged díszpolgárától.
„Nehéz lesz megszokni, hogy már nem lesz a mindennapjaink része. Mert itt volt velünk, minden napja tevékenyen telt Szeged értékeinek megismerésével és tudása átadásával. Hosszú, tartalmas élete volt. Fáradhatatlan és folyton tevékeny volt; egy személyben irodalomtörténész, egyetemi tanár, várostörténész, nyelvész, folklorista, a Tiszatáj folyóirat alapító-névadó szerkesztője, lokálpatrióta, és mindezek elismeréseként Szeged díszpolgára”
– mondta a polgármester, aki kiemelte, Péter László az utolsó napig Szőregen élt és aktívan dolgozott. Mindig fontos volt neki Szőreg, a szűkebb környezet, amelynek egyik legalaposabb ismerője, köz- és kulturális életének mindig aktív szereplője volt.
„Munkássága megkerülhetetlen József Attila vagy Juhász Gyula életművével kapcsolatban. Évtizedeken keresztül szenvedélyesen kutatta Szeged művelődéstörténetét, irodalomtörténetét és néprajzát, minden bizonnyal ő volt az, aki a legtöbbet tudott városunkról. Helytörténeti tanulmányai örökre forrásmunkának számítanak majd. Péter László az irodalomtörténet-írásban teremtette meg: a tudományos szögediség fogalmát.
Nagy munkáiban, a nagy szegediek Juhász Gyula, József Attila, Radnóti Miklós, Tömörkény István és legutóbb Móra Ferenc életművét kutatta és tette a magyar tudományban és közgondolkodásban még ismertebbé őket. Szervezőmunkájának köszönhető, hogy az amerikai magyarság legnagyobb gyűjteménye, a Vasváry-hagyaték Szegedre, a Somogyi-könyvtárba került” – ismertette az elhunyt munkásságát Botka László.
Ezt követően a polgármester felelevenítette utolsó találkozójukat: „Utoljára a tavalyi Rózsaünnep megnyitóján mondhattam Neked köszönetet és adhattam át Neked Szeged város aranyérmét, mint a két évtizeddel ezelőtti egyik kezdeményezőnek. Emlékszem nagyon büszke és boldog voltál, hogy egy szőregi értéket sikerült országosan és nemzetközileg is elismertté tenni, és a Rózsaünneppel a közösséget összekovácsolni.”
Beszédének végén Botka László így búcsúzott Péter Lászlótól: „Bölcsességeddel arra tanítottál minket, hogy szegediségünk lényege a rengeteg értékünk, amit védenünk kell, és ami összekovácsol bennünket. Ígérem, megértettük és megőrizzük tanításodat! Nyugodj békében!”
Az egyházi búcsúszertartáson Gyulay Endre, a Szeged-Csanádi egyházmegye nyugalmazott püspöke beszélt, akit személyes barátság is fűzött Péter Lászlóhoz. „Mindenkit ismert és minden nagynak valami emléket akart hagyni, hogy Szeged ilyen értelemben is gazdagabb legyen és az itt élők a különféle emléktáblákat olvasva ne feledkezzen meg arról, hogy ki mit tett országosan, vagy helyben” – emlékezett róla.
A szertartást követően a búcsúzók utolsó útjára kísérték el Péter Lászlót és sírjánál vettek végső búcsút tőle.
szeged.hu
Borítókép: Fotó: szeged.huA Szeged Televízió tudósítása
https://www.facebook.com/SzegedTV/videos/1167246776996256/
