Ezen a hétvégén rendezik meg a Szőregi Rózsafesztivált, amely nemcsak látványos esemény, hanem arra is alkalom, hogy a termelők átgondolják, hogyan tudják megtartani, esetleg növelni termékük versenyképességét az európai uniós csatlakozás után.
A közigazgatási szempontból Szegedhez tartozó Szőregen, Újszegeden, a közeli Deszken és Újszentivánon található a magyar rózsatőtermesztés 95 százaléka. Csak exportra évi hárommillió rózsatövet visznek ebből a körzetből. A rózsatermesztés Szegeden és környékén évszázados hagyományokkal rendelkezik, és az ipar visszaszorulása miatt a helyi lakosság mind jobban rászorulna a rózsából származó jövedelemre. Tízezresre tehető a rózsatermesztésből is élő caládok száma. Több ok miatt ez a jövedelem is csökken azonban. Még nagyobb gond, hogy az uniós csatlakozás előtti pillanatokban kellene megteremteni a szőregi rózsa európai versenyképességét, amihez sok tőkére volna szükség, legelőször pedig arra, hogy a befektetők is fantáziát lássanak a rózsában.
Fráter György, a Magyar Rózsatermelők Egyesületének ügyvezetője hangsúlyozza: Szőregen a rózsatőtermesztés lényegesebb, mint a vágottrózsa-előállítás. A rózsatő ugyanolyan kertészeti termék, mint például a gyümölcsfacsemete, ám a dísznövények előállítását mégis hátrányosan megkülönböztetik az adójogszabályok. Nem érvényesek rá a mezőgazdasági termelőket megillető kedvezményes adószabályok. Korábban valóban volt idő, amikor a dísznövénytermesztők más kertészekhez képest extraprofitot érhettek el, ennek a helyzetnek azonban egyelőre vége: az európai versenyképességhez nem elég a termelők felhalmozott tőkéje. Jelenleg a nyereség is alacsony: részben az agrárolló kinyílása, részben az erős forint miatt alig van haszon a rózsatöveken. A hazai hipermarketek ugyan magyar rózsatövet árulnak, de olcsón vásárolnak a termelőtől, igaz, olcsón is adják el, ám az árban nincs annyi haszon, amennyiből a rózsások fejleszteni tudnának. Az export jövedelmezőségét rontotta a forint megerősödése, valamint az, hogy az európai virágtőzsdére való közvetlen kijutáshoz is komoly tőke, továbbá erős marketingmunka kellene. Közvetítő útján így is eljut a szőregi rózsa a tőzsdére, a haszon azonban így nem a termelőké.
Iványi Aurél, aki maga is rózsatermelő, egyébként pedig Szőreg önkormányzati képviselője, azt mondja: most van az a pillanat, amikor vagy sikerül fölugraniuk a gyorsvonatra, vagy lemaradnak róla. Már ma is az a gyakorlat, hogy a holland nagytermelők Szőregen termeltetik meg a rószatövet, Izraelben vagy Portugáliában elültetik, és a melegebb éghajlaton szépen termő vágott virágot értékesítik. Szeged környékének van egy kiváló, de kiaknázatlan adottsága: a föld mélyében rejlő termálvízkészlet, amely elegendő olcsó energiaforrást jelentene ahhoz, hogy üvegházrendszerekben a vágott virágot is helyben termeljék meg. A termálenergia kiaknázásához azonban befektetők kellenének. Fráter György hozzáteszi: a Tisza és a Maros között jelenleg még az öntözés is gondot okoz. A folyókban elfolyik a kiváló minőségű öntözővíz, csak néhány helyen használják fel, ahol erre a téeszes időkben megteremtették a lehetőséget. Az általánosan használt csőkutak vize viszont nem optimális sem a talajnak, sem a rózsának.
Széll Imre, a Szőregi Virág- és Dísznövény Áfész elnöke azt mondja: a piaci nehézségek olykor széthúzást, belső ellentéteket teremtenek a termelők között. Nekik azonban nem egymással, hanem külföldi versenytársaikkal kellene konkurálniuk. Újhelyi István, a térség MSZP-s országgyűlési képviselője, aki egy éve maga is szőregi lakos, a rózsatermelést az újszegedi Biopolisz projekt mellett a másik kitörési lehetőségnek tartja. Szerinte a rózsaünnep alkalmas arra, hogy a közös érdekű termelők között valódi közösséget teremtsen, és felhívja a figyelmet az ágazat értékeire. A képviselő úgy véli, politikai lobbizásra és marketingmunkára van szükség a szőregi rózsások versenyképessé tételéhez: a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatja a dísznövényeseket sújtó hátrányos adójogszabályok megszüntetését, és folyamatban van a szőregi rózsa hungarikummá nyilvánítása is. A képviselő megpróbál befektetőket toborozni a termálenergiai beruházásokhoz. A Biopolisz kutatóprogram keretében pedig azt lehetne elérni, hogy a fajtanemesítésben is versenyképes legyen Szőreg: ha ez sikerülne, akkor nem kellene megelégedni a kommerszebb fajtákkal, s tövenként másfél eurós licencdíjat fizetni a divatos nyugat-európai fajtákért.
Népszabadság, 2003. június 21.
