Csipös hideg szél vágtat végig Szőreg házsorai között. Az apró fehér házak előtt nincstelenek menetelnek a községháza felé. Rongyokba burkolt lábak dobogtuk a keményre fagyott rögökön. A községháza előtt megállanak, leveszik kalapjukat és illedelmesen kopognak be a főjegyzői hivatal folyosójára. A sötét folyosó zsúfolva van sápadtarcu emberekkel, asszonyokkal. Szótlanul álldogálnak; amig rájuk kerül a sor és beléphetnek a főjegyző szobájába, amely most mindent jelent nekik: néhány kiló tisztet, krumplit, tűzifát, sőt esetleg valamicske zsírt is…
Reménykedő arccal lépnek be, ha már valaki kijött előttük, de szomorúan, leverten jönnek ki. Arcukról lerí, hogy semmit sem, vagy csak igen keveset kaptak. Egy asszony szerencsés volt és ötödmagára, egy hónapra öt kiló lisztet kapott. Sugárzó arccal rohan a lisztért… A legtöbb nincsetlent azzal utasítják el. hogy előbb kivizsgálják helyzetét.
– Amig megtörténik a kivizsgálás – mondja valaki szomorúan –, mi lesz velünk…
Prass Károly főjegyző szűkszavúan beszél Szőreg problémáiról. Láthatóan idegesíti a sok nincsetlen.
– Munkanélküliség? Nincs sok munkanélküli a községben — mondja —, legfeljebb annyi, mint másutt. Igyekszünk segíteni rajtuk…
A főjegyző szavait meghallja néhány munkanélküli, aki véletlenül a szobában tartózkodik. Az előszobában azután körülfognak minket az álldogálók:
– Szőregen nincs sok munkanélküli? Szőregen főleg munkások laknak, akik a jó időkben Szegeden dolgoztak. Szegeden éppen elég sok a munkanélküli ahhoz, hogy ne adjanak nekünk munkát…
Nyár óta nem dolgozhattunk, kenyerünk nincs… Éhezünk…
A sápadt arcok kipirulnak, ahogy végre panaszkodhatnak:
– Karácsony előtt kaptunk a községtől néhány kiló lisztet, azóta jóformán semmit…
Szőke József is panaszkodik. Negyedmagával él, hónapok óta a jó Isten tudja, hogy miből. Egyik gyermeke most megbetegedett, az orvos tejet rendelt a kis betegnek. Szőke József most eljött, hogy
pénzt kérjen a községtől tejre. Kapott is egy pengőt…
Szomorú tömeg áll a folyosón. Valaki idejön és újságolja:
– Nincs több segély. Délután jön a főszolgabiró, a főjegyző ur azt üzeni, hogy keressük fel őt…
A szőregi gazdák is rossz helyzetben vannak. A terményeknek nincs ára, eladni nem lehet, nincs vevő. Valamikor Szőreg vidám község volt, ma még a kémények sem füstölnek.
K. Gy., Délmagyarország
