A magyar középkor egyik írásos emlékében, a Gellért legendában olvasható, hogy amikor 1028 táján a pogány Ajtonytól vereséget szenvedett Csanád vezér serege a szőregi nádasokba vonult vissza. Később a nádasok között monostor épült, amelyért II. Endre király ezer kősót ígért 1233-ban. Ez a monostor – amelynek tulajdonát képezte Zombor földje is – a nádasoktól védve túlélte a tatárjárást és 1335-ben a Gutkeledek nemzetségébe tartozó Czibak családé lett. Fennállt még 1536-ban is a település, a Maros és a Tisza áradásai miatt a törökök nemigen tudták háborgatni. A XVIII. században ellenben mégis elpusztították, s csak a következő században települt be. 1746-ban három községet telepítettek a „szeregi” pusztán: Szőreget, Deszket és Szentivámt. Az első telepesek a szerbek voltak. A szerbek és a magyarok a történelmi feljegyzések szerint egyetértésben éltek mindaddig, míg a Habsburg-ház hazugságaival egymásra nem uszította őket akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna egyetértésükre: a szabadságharc napjaiban. Két csatában is összecsaptak ezen a vidéken a magyar és a császári seregek: 1849. február 13-án a magyarok győztek (de a falu porrá égett), augusztus 5-én viszont vereséget szenvedtek a magyarok. Erről a harcról egy emléktábla emlékezik meg a községi tanácsház homlokzatán, a következő szöveggel;
Az 1849, augusztus 5-i szőregi ütközetben résztvett magyar honvédek, lengyel légionáriusok és a Di Monti Sándor báró ezredes alatt a magyar szabadságért harcolt olasz légió örökös emlékjeléül állította a hadimúzeum kezdésére Szőreg község közönsége.
És, ha az érdeklődő be is megy a tanács épületébe, Palotás Péter VB-elnöktől megkaphatja a „Szőreg község története” című gépírásos munkát. Akit pedig még ez sem elégít ki, keresse fel a szegedi múzeumot, Móra Ferenc ásatásaiból ott is (gazdag anyagot találhat Szőregről.
A nádasok, folyók, zsombékek vízi gyűjtögető életmódra, halászatra, pákászatra késztették valamikor a lakosságot. De amikor megépült a kamaratöltés, eltűnt a határból a víz, kiszáradtak a nádasok. Szeged közelsége aztán kifejlesztette a kertészetet a múlt század végén. 1890 táján pedig megjelent a virág s a virágok közül is első helyen a rózsa a szőregi földeken. Később a rózsa termesztése mellett faiskolákat is alakítottak. Ezekből fejlődött ki nagy változások után a mai Szőreg képe.
A község területe hatezer s százegynéhány hold, ennek több mint háromnegyede a termelőszövetkezeteké. Hét termelőszövetkezet van a faluban: három harmadik típusú és négy első típusú, összesen négy és félszáz család keresi bennük kenyerét. Különben ötezer fő körüli a község lélekszáma, s a lakosság 45 százaléka ipari dolgozó Szegeden, vagy a falu melletti téglagyárakban. A szőregi földművelők pedig jóformán valamennyien ismerik a rózsatermesztés és a faiskola minden csínját-bínját. Banda Menyhért elnöklétével egy szövetkezetféleség is van a faluban: a faiskolai szakcsoport. Tagjai mind önállóan nevelik a csemetéket, a szakcsoport csak ellenőrzi a munkát és értékesíti a fákat. Múlt őszön például 60 ezer csemete volt a szakcsoport kiadható készlete. Alma, körte, cseresznye, meggy, barack, s ezekből is többfajta facsemetét nevelnek közel ötven holdon.
Persze a termelőszövetkezetek is foglalkoznak facsemetével. Ha megkérdezzük a Vörös Rózsa (rózsatermelő is!) Tsz elnökét, Pásztori Béla bácsit hogy miből volt a legnagyobb bevételük, a facsemetéket említi elsőnek, hiszen a múlt évben 260 ezer forintot kaptak a fákért. Közel tizenhárom hold faiskolájuk van. Azután a konyhakertet említi, amely tavaly ugyan keveset hozott: „csak” 15 ezer forintot, míg tavalyelőtt 35 ezret. Majd a mahóniát veszi sorra, ezt a télen-nyáron zöld, koszorúba való növényt, amely két holdról 20 ezer forintot hozott, s csak végül mondja a rózsákat. Másfél holdon, a szabadban virul a rózsa náluk, s 18—20 ezer forintos bevételük volt belőle. Remélik azonban, hogy a jövőben még többet hoz majd a rózsa.
Új kertésze és nagy tervei vannak ugyanis a szövetkezetnek. Tízezer vadrózsacsemetét szereznek be, hogy üveg alatt nevelhessenek korai, melegágyi rózsákat. A szövetkezet busás jövedelméből szépen részelhettek a tagok is. Egy munkaegységre pénzben számolva pár fillér híján hetven forint jutott. Közepes keresetet jelent itt a húszezer forint. Hódi József lovász, akinek 883 munkaegysége volt egyebek között 11.393 forintot, 28 és negyed mázsa búzát, 23 mázsa 40 kiló árpát, 44 mázsa 15 kiló tengerit, 26 és félmázsa szénát, 99 kiló cukrot, 54 és félliter olajat, 27 és fél kiló szappant, s még sok mást kapott.
A Micsurin Termelőszövetkezet viszont nem zárt ilyen jól az idén. azért, mert 60 hold kukoricájában 80 százalékos kárt tett a víz, 47 hold árpáját meg teljesen elvitte. Legnagyobb jövedelmüket a gyümölcsfaiskola hozta: 123 ezer forintot, utána a kender 61 ezret, a cukorrépa 34 ezer forintot és 29 mázsa cukrot, a rózsa pedig nyolcezer forintot. Temesvári József, a szövetkezet elnöke különösen Engedi József és Hunyadvári Laiosné munkacsapatait dicséri. nekik köszönhető a növénytermesztés sikere, míg a szép szarvasmarha-állomány jó kondiciója, magas fejési átlaga Tandari István tehenésznek.
A hajdani pákászok, halászok fiai meghódították a földet rózsafával, facsemetével. Unokáik és dédunokáig már nagyvonalúan gondolkodnak a földön: tíz és százezrekben, akár telepítésről, akár bevételről van szó. Szépeket álmodnak: – míg a rózsatövek alszanak a hideg téli földben – arról, hogy üvegházban télen is kinyílnak majd a virágok. A termelőszövetkezet pedig kinyitja a bukszáját, hogy a véres csaták és vörös rózsák földjén valóság legyen a legszebb álmokból is.
Németh Ferenc, Délmagyarország, 1956. január 29.
