Nem sokan mentek el a szegedi szerb templomban megtartott karácsonyi vecsernyére, hiszen a városban mindössze 130 regisztrált hívőt tartanak számon, közülük is alig 20-30 a rendszeresen templomba járó. Kaplan Pavle szegedi szerb ortodox esperessel és szőregi adminisztrátor lelkésszel az istentisztelet előtt beszélgettünk.
Az atya elmondta, ma, szentestén istentisztelettel kezdődik az ünnep, majd a hívők körmenetben körbejárják a templomot. Ezt követően tüzet gyújtanak, körbeállják a lángot és karácsonyi énekeket énekelnek. Az ünnepség szerves része a fenyőfát helyettesítő badnjak nevű tölgyfaág, amit a néprajzosok – az atya szerint nem túl szerencsés fordítással – karácsonyi tuskónak neveznek. Ő inkább – a szó etimológiáját is figyelembe véve – a virrasztás fája elnevezés híve. Igaza lehet, nem is értem, hogyan tudott az előbbi változat meghonosodni. Régen a badnjakkal fűtöttek be, és ezen főtt meg a karácsony esti vacsora. Szalmát hoztak be a házba, szétszórták a földön – a szokás Erdélyben is hasonlóképpen élt –, ez jelképezte a betlehemi jászlat, és apró ajándékokat rejtettek el benne. A gyerekek karácsony éjjelén a szalmán aludtak, amely 3 napig maradt a házban, aztán kivitték az állatok alá. A szobában, emlékeztetőül, csak egy kosár szalma maradt.
Az istentisztelet és a körmenet után a tűz köré összegyűlt hívők jelképes ajándékot kaptak: kis tölgyfaágból és szalmából készült csokrot, hogy szekularizált világunkban mindenki hazavihesse és a saját karácsonyi asztalára tehesse a megszentelt csokrétát.
A karácsonyi istentiszteleten jelen volt Rózsavölgyi József, a szőregi önkormányzat képviselője és a szőregi Kossuth Lajos Általános Iskola igazgatónője, Kecse-Nagyné Bánszki Zsuzsanna, valamint az iskola szerb tagozatos diákjai.
Fotó: Illés Tibor
