A szőregi vadlerakónál csak az önkormányzati tulajdonú területről vitték el a hulladékot. A szomszédos, ugyancsak szeméttel borított telek tulajdonosa igazságtalannak tartja, hogy rá hárítják a terület megtisztításának költségét.

Bár októberben 506 tonna szemetet vittek el a szőregi Buzsáki erdő melletti vadlerakóról, az út két oldalát még mindig változatos összetételű hulladék borítja. A Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. teherautói ugyanis csak a városi tulajdonú területet szabadították föl a szemét alól.

Az önkormányzat földmérőkkel jelöltette ki a telekhatárokat: a piros végű karók még ott jártunkkor is egyértelműen jelezték, hol kezdődik a privát zóna.

A terep most furcsa képet mutat. A sáros földútról eltűnt a háromszáz méter hosszú, embermagasságú szeméthegy, a dűlő két oldalát viszont szinte a vasúti átjárótól szegélyezi az odahordott háztartási hulladék és a többi lom: kifordult rugóit az égnek mutató ágybetét, ajtajavesztett hűtőszekrény, megnyomorított gyerekjáték, lyukas lavór és szilánkosra tört vödör, pálinkásüveg, és még ki tudja, mi minden. A legtöbb mégis a műanyag. A konyháról kidobott tejfölöspoharak és tejeszacskók mellett fóliacsíkokkal tömött zsákok kupaca jelzi, hogy a vadlerakót előszeretettel látogatják termelőüzemek munkatársai is.

Az egyik telek résztulajdonosa, Bányai István a helyszínen várt bennünket. Elmondta, hogy 1994-ben vette meg a közel 6000 négyzetméteres területet, amelyre „átfolyt” a vadlerakóra hordott szemét. Az út menti telek iparterületi oldalán álló üzem ugyancsak Bányai István tulajdona. Az üzemmel együtt vette meg a szemetes területet is, s most méltánytalannak tartja, hogy a portáját borító hulladékot saját költségén kell eltakarítani. – Nem vagyok felelős ezért a helyzetért, ami a hulladékudvar hiánya miatt alakult ki – mondta. A telek gazdája többször fölajánlotta az önkormányzatnak: egyforintos, jelképes áron átadja a hatezer négyzetméteres területet, hogy megépíthessék rajta a régen várt hulladékudvart. Ajánlatát nem fogadták el. Egy vállalkozótól kért árajánlat szerint 2-3 millió forintért vinnék el a Bányai portára hordott szemetet.

Szabó Ferenc, a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. igazgatója leszögezte: az önkormányzat eleget tett a környezetvédelmi hatóság fölszólításának, és saját területét megtisztította a hulladéktól. Magánterületen, megbízás nélkül nem végezhetnek szolgáltatást: ehhez nincs sem joguk, sem pedig pénzük. – Ha csak egyetlen kivételt tennének – hangsúlyozta Szabó –, joggal kérhetnének mások is hasonlót. A Szegedet körülfogó illegális szemétlerakók fölszámolására így is évente 20-30 millió forintot költ az önkormányzat. Bányai István egyforintos ajánlatát pedig azért nem fogadták el, mert a városnak nincs szüksége szennyezett területre.

Iványi Aurél városatya, a szőregi részönkormányzat vezetője megérti a panaszos helyzetét, de ő sem tud segíteni. Évente 6 millió 500 ezer forintból gazdálkodhat, s ennek a pénznek 75 százalékát közterületi feladatokra kell költeni. Ebből készült többek között a szőregi játszótér, az új buszmegálló, a Vágóhíd utca burkolata és a templom előtti virágoskert. Igény pedig sokkal több van, mint amennyit a rendelkezésre álló összegből teljesíteni lehet, ezért a részönkormányzat sem vállalhatja át Bányai István terheit.

Nyilas Péter
Délmagyarország Online, 2003. november 20.