Debrecenben az október 23-i megemlékezések sora – a hagyományos koszorúzások és műsorok mellett – új programmal gazdagodott: családi délutánra és meleg teára invitálták a szervezők a megemlékezőket.
A napfényes őszi délutánon a Debreceni Egyetem előtt álló 1956-os emlékműnél gyűltünk össze, melyről az alkotója, Melocco Miklós a következőket mondta: Azt gondoltam végig, vajon két hét alatt mi születhet meg. Valami szép. Így jutottam el a virágig, amely ennyi idő alatt a bimbóig jut. Nem fog soha elhervadni, mert november 4. ezt lehetetlenné tette. Fehér rózsa ez, amelyhez illik a carrarai márvány. A bimbó a feslő állapotig jut. Én azt a címet képzeltem el, hogy „a szabadságharc tündöklő idején nyíló rózsa”.
A Debreceni Virágkarnevál alkalmával, Kölcsey Ferenc tiszteletére ültetett rózsák és az 56-os emlékmű témája, valamint a Márk Gergely által nemesített Október 23. emléke rózsafajta adta az ötletet, hogy egy rózsakert alapjait létrehozva különlegessé tehető a szobor környezete. A kezdeményezésem eredményeként Komolay Szabolccsal, Debrecen alpolgármesterével, Püski Dániel lelkésszel és Bodor Edittel, a Debreceni Virágkarnevál szervezőjével együtt ültethettem el a Márk Gergely által nemesített rózsákat, ezzel avatva fel az új rózsakertet.
A debreceniek olyan nagy szeretettel fogadták legújabb büszkeségüket, mint amilyen szeretettel mi éveken keresztül neveltük rózsatöveinket, hogy azok Melocco Miklós alkotását teljesebbé téve, körül ölelve emlékeztessenek mindenkit az 56-os eseményekre.
Mindig nagy öröm számomra szőregi rózsatöveket ültetni, Szőreg hírét öregbíteni. A debreceni rózsakert létrehozásában való részvétel különösen megtisztelő, hiszen a nemzeti ünnepünkön egy csodálatos, rózsát ábrázoló emlékmű köré ültethettem magyar nemesítésű, Szőregről származó rózsatöveket.
Avramov András
