Móra Ferenc beszámolt a szegedi egyetemen a szegedkörnyékl ásatások eredményéről

Móra Ferenc, a szegedi muzeum igazgatója, pénteken este a szegedi egyetem aulájában megismételte azt a nagyjelentőségű előadását, amelyet néhány nappal ezelőtt Budapesten, az Országos Régészeti Társulatban tartott a szegedkörnyéki ásatásokról. Móra előadása iránt Szegeden is nagy érdeklődés nyilvánult meg. Az egyetem auláját zsúfolásig megtöltötte azérdeklődő közönség, amelynek soraiban ott láttuk az egyelem tanárainak nagy részét, a város társadalmának vezető előkelőségeit, igen sok egyetemi hallgatót, középiskolai tanárt, tanítót sth.

Hat óra után néhány perccel érkezett meg az aulába Móra Ferenc dr. Kerékgyártó, az Egyetem Barátai Egyesületének titkára kíséretében. Kerékgyártó az egyesület nevében üdvözölte az előadás közönségét és Mórát, majd felkérte előadásának megtartására.

Móra Ferenc a közönség lelkes tapsai közben lépett az előadói emelvényre és azzal kezdte előadását, hogy annyifelé kell szerte az országban előadást tartania mostanában, hogy városa közőnsécével a legritkábban érintkezhetik. Az Egyetem Barátai Egyesületének felkérésére mégis örömmel vállalkozott arra, hogy ezt az előadást megtartsa, mert ugy érzi, üogy a régészet ügyének és az ásatások ügyének tesz vele szolgálatot. Derütkeltö humorral mesélte ezután elj hogy a szegedkőrnyéki ásatások híre hogyan torzult és színesedett fantasztikus szenzációvá a külföldi sajtó híradásai nyomán, majd arról az érzéketlenségről beszélt, amelyet a magyar paraszt és a magyar ur tanusit a régiségek iránt.

Az állandó derültséggel fogadott bevezetés után megkezdte Móra az elmúlt két és félesztendő ásatási történetének ismertetését.

— Nem szeretem a statisztikát, nem is igen hiszek benne — mondotta —, hiszen csináltam magam is eleget, de azért most mégis ugy erzem, hogy néhány statisztikai adattal kell megvilágítanom ezeknek az ásatásoknak a jelentőségét. A szegedi muzeum negyvenhat éve áll fenn.

Negyvenhárom év alatt tizenegy helyen 112 sírt íári fel, a legutóbbi kél és félév alatt pedig tizenhét helyen 1443 sirt.

Negyvenhárom év alatt 461 edény került a muzeum körzetéből a muzeum gyűjteményébe, most pedig, csak a két hónapig tartó szőregi ásatás négyszázötven edénnyel gazdagitotta a gyűjteményt. Ez nem akar lekicsinylése lenni a régebbi időknek, amelyekből husz évet én is a muzeum szolgálatában töltöttem, mert állítom, hogy érdemes régész nincs a világon, csak szerencsés régész van. Itt, Szeged környékén, különben könnyű szerencsésnek lenni, mert az Alföld igen gazdag régészeti kincsekben, amelyeknek

kilencvenhat százaléka még manapság is elpusztul részint a nép tudatlansága, részint az intelligencia indolenciája miatt.

Az ásatások eredményességét a muzeum és a magyar régészet elsősorbau a város bőkezűségének és dr. Gaál Endre kulturtacácsnok megértésének köszönheti, mert a város ma egy év alatt többet áldoz kémiai szerekre, mint amennyit azelőtt egy év alatt az ásatásokra elköltött.

Móra ezután részletesen ismertette a szőregi, a kundombi, a kiszombori, a kishomoki ¿s a nagyszéksósi ásatások történetét.

Szőregen, amely a legrégibb magyar falvak közül való, már a muzeum első igazgatója, Reizner János is ásatott, de ő nem régi sírokat keresett, hanem a régi szőregi apátság romjait. Ásatás közben talált néhány sirt, de nem tulajdonított azoknak nagyobb jelentőséget. A muzeumban őrzött régészeti leletek alapján határozta el Móra, hogy tovább folytatja a szőregi őstemető feltárását. A nyomokból megállapította, hogy a hatalmas kiterjedésű temető centruma a Sziv-uccában van, ahol

hét telken 183 sirt

tárt fel. Valamennyiben zsugorított csontvázak és igen ritka kőedények voltak. Talált öt olyan sirt is, amelyben

fazékkoporsó volt ujszülött, vagy elvetéli csecsemők csontvázának maradványaival.

A fazékba való temetkezés még ma is divatos a primitívebb népeknél, de nyoma megtalálhatók a palócoknál, sőt a kulturcentrumoktól közlekedésileg messzebbfekvő magyaroknál is. Leginkább a keresztelés nélkül elhalt gyerekeket temetik el ládába, vagy edénybe. Ezek a szőregi ásatások, a sirokban talált mellékleletek megdöntötték azt a felfogást, amely szerint a kultura nyugat és észak felől szivárgott le a jelenlegi magyar Alföldre, sőt kétségbevonhatatlan bizonyítékokat produkáltak az ásatások arra, hogy

az Egei-tenger partjain kivirágzó kuliurát a Duna és a Tisza völgye adta tovább Európának

A szőregi ásatásokat ezután vetített fényképekkel illusztrálta Móra. Bemutatta a feltárt sirok zsugorított csontvázait, a sirokban talált hatalmas méretű és szép formájú négyezer éves kőedényeket, a mellékleteket, a bögrék, korsók, tálak százait.

A szőregi képek levetitésr és jelmagyarázása utáu a kundombi ásatások eredményét ismertette. 283 ezerhatszáz esztendős sirt tárt itt föl, amelyek között feltűnően kevés volt a férfi sir, <Ic minden sirban, még a legszegényebben is volt csirke-., vagy disznócsont melléklet, annak az ételnek a maradványa, amelyet a halott mellé tettek útravalóul a másvilágra. Rengeteg tojáshéjat is találtak a sirokban és igen értékes bronz- és ezüst ékszereket.

Kíszomborban 790 négyzetméternyi területen 455 sirí találtak, jazig, gepida és Szent László korabeli magyar sírokat Ez a temető évezredek óta temetője az itt elt népeknek. Először a jazigok temetkeztek itt. Amikor elpusztult ez a nép, a falut is, a temetőt is befútta homokkal az alföldi szél és az utáuuk jövő gepidák már pusztát találtak az egykori lakótelep helyén. Amikor azután sirt ástak halottjaiknak, megtalálták az elődök sírjait, kidobálták belőlük a csontvázakat és saját halottjukat temették a régi sírba. De elpusztultak a gepidák is, hogy helyet adjanak a magyaroknak. Szent László nyilasait találta meg Móra ezekben a sirokban. Egyik-másik magyar vitéz ujján gepida gyürü volt, bizonyságául annak, hogy már Szent László magyarjai is foglalkoztak »régészettel«. A régi sirokban talált ékszereket eltették emlékbe és viselték holtig, amikor azok visszakerültek ismét a sírokba.

Végül a nagyszéksósi aranylelet történetét ismertette Móra és bemutatta a közönségnek a lelet értékesebb darabjait A? előadás két teljes óráig tartott, de a közönség változatlan érdeklődéssel hallgatta végig és amikor Móra közvetlen humorral befejezte mondanivalóját, a közönség percekig tartó tapssal és éljenzéssel honorálta az élvezetes és mindvégig érdekes előadást.

Délmagyarország