Életének 93. évében elhunyt Péter László irodalomtörténész, egyetemi tanár, várostörténész, nyelvész, folklorista, a Tiszatáj folyóirat alapító-névadó szerkesztője és Szeged díszpolgára.
.A Tiszatáj online kiadása tette közzé a hírt, miszerint meghalt Péter László. Az irodalomtörténész, nyelvész, szerkesztő és folklorista 93 éves volt.
Szeged díszpolgára Jánoshalmán született 1926-ban. Dolgozott az egyetemi könyvtárban, oktatott a bölcsészkaron, kutatott a Somogyi-könyvtárban, második otthona pedig a Móra-múzeum volt. 1956-ban írásai miatt bebörtönözték nyolc hónapra, 35 évvel később a Magyar Tudományos Akadémia doktorai közé fogadta. Haláláig Szőregen élt, aktívan dolgozott, kutatott.
Munkássága megkerülhetetlen József Attila, vagy Juhász Gyula életével kapcsolatban, évtizedeken keresztül szenvedélyesen kutatta Szegedet, minden bizonnyal ő volt az, aki a legtöbbet tudott városunkról. Szorgos kutatója és feltárója Szeged művelődéstörténetének, irodalomtörténetének és néprajzának. Helytörténeti tanulmányai örökre forrásmunkának számítanak.
Tudományos és közírói tevékenysége méltó folytatása és bizonyos mértékben megújítása egykori tanára, Bálint Sándor munkásságának. Bálint Sándor a néprajzban, Péter László az irodalomtörténet-írásban teremtette meg a tudományos szögediség fogalmát. Nagy monografikus munkáiban Juhász Gyula, József Attila, Radnóti Miklós, Tömörkény István és legutóbb Móra Ferenc életművét vizsgálta és tette a magyar tudományban és közgondolkodásban ismertté. Munkásságával részese, sőt inspirátora a 60-as években kivirágzó helytörténeti kutatásoknak.
Péter László szervezőmunkájának köszönhető, hogy az amerikai magyarság legnagyobb gyűjteménye a Vasváry-hagyaték Szegedre, a Somogyi-könyvtárba került.
A város utcaneveiről írt monográfiája szinte az első volt Magyarországon, és olyan művelődéstörténeti anyagot tárt fel a város történetéből, amely helytörténeti irodalmunkban Reizner János és Bálint Sándor óta példátlan volt.
Publikációinak száma megközelíti a háromezret; ezeknek túlnyomó többsége szegedi vonatkozású. Tagja és vezetőségi tagja több tudományos egyesületnek, társaságnak. 1945-óta tagja a Magyar Irodalomtörténeti, Néprajzi, Nyelvtudományi Társaságnak és a Magyar Történelmi Társulatnak. 1961. és 1986. között a Somogyi-könyvtár tudományos munkatársa volt, azóta a JATE II. számú irodalomtörténeti tanszékének professzora. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából az Új Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztője.
szeged.hu
