Az 1956. november 4-én levert forradalom és szabadságharcban elesett hősök emlékére, valamint az ezt követő meghurcolt honfitársaink tiszteletére a Dóm téri Magyar Piéta szobor előtt megemlékezést és koszorúzást szervezett a Szeged-Csanádi Egyházmegye, a KDNP helyi szervezete, a Szőregi Csodaszarvas Polgári Kör és a Wass Albert Baráti Társaság.

„Ellentétes érzelmek kavarognak bennünk – mondta köszöntőjében Dobák Lászlóné, a Szőregi Csodaszarvas Polgári Kör elnöke -, amelyet maga az 156-os Piéta is sugall: a megtépázott, vérrel szennyezett, lyukas zászló üzenete és a Szűzanya felemelt keze, amely áldást oszt és a feltámadást, a magyar nemzet feltámadását is közvetíti. A gyász és a remény együtt van jelen.” Kovács József, a szegedi hittudományi főiskola rektorának imádsága következett, majd Mária-énekek, versek, szavalatok hangzottak el. Miklós Péter, portálunk munkatársa, a KDNP szegedi alelnöke, a Fidesz kulturális tagozatának Csongrád megyei elnöke emlékező beszédében arról szólt, hogy nagyon nehéz a magyar történelemben vidám dátumokat és örömteli emlékezésre okot adó pillanatokat találni. „Az ’56. november 4-ét követő kádári országlás megtanított bennünket arra, hogy az igazmondás bűn, a hazugság pedig erény. Megtaníttatta velünk, hogy jobb félni, otthon maradni, beletörődni saját sorsunkba.” A szónok szerint november 4-e legfontosabb üzenete és jelentősége az, hogy nem hagyjuk sem szovjet tankoknak, sem a kis- és nagytőkének, sem emberi akaratnak, senkinek és semminek, hogy a szabadságunkban, az emberi méltóságunkban meggyalázzanak, tönkretegyenek, képletesen vagy szó szerint börtönbe zárjanak bennünket. „Abban bízom, hogy a mostani demokrácia, a 20 éves köztársaságunk ennél jobb és nemesebb sorsra érdemes, továbbá akik velünk vannak és támogatnak bennünket, méltók lesznek az ’56. november 4-ét követő megtorlások mártíráldozataihoz” – hangsúlyozta Miklós Péter. A megemlékezés koszorúzással zárult.

szegedma.hu