18. félév, 200. ülés – e fordulópontokon is túljutott a 2005 óta működő egyetemi Licit Akadémia. A Karsai Krisztina professzor által alapított csoportban jogtudós és fogorvos, biológus és nyugdíjas titkárnő ugyanazt gondolja: a kártya dönteni tanít, és együtt játszani jó.
„Nem engedünk a 48-ból!” A magyar forradalomra és szabadságharcra is utaló, így politikai tartalomtól sem mentes mondat eredete akár az 1848 után népszerűvé lett tarokk is lehet. A kártyajáték, ahol 48 pont kell a nyeréshez – kezdődik a beavatási szertartás.
Professzor a „kártyabarlangban”
Négyen-négyen ülnek az asztalok körül. Mögöttük és mellettük az újabb körhöz szükséges „partnerekre” várakozók, akik egy kicsit „kibicelnek”. Az egyik asztalon sütihalmok. A pincér hozza az italokat: sör, „mentes víz”, tea, kávé. Ki mit rendelt. Röpködnek az ismeretlen jelentésű szavak. Itt a „partner” játszótársat, a „skíz” a legnagyobb ütőlapot, a „renonsz” figyelmetlenségből elkövetett hibát, a „böhönc” nagy ütőerejű tarokkot jelent. Az első asztalnál már elindult a „licit”, vagyis a versengés, hogy ki legyen a felvevő…
– Itt ragad, aki a játékot megismeri! – mutat körbe Karsai Krisztina. A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi és Büntető Eljárásjogi Tanszékét vezető professzor kezdeményezésére 2005 óta működik az egyetemi Licit Akadémia. A tagok mostanában a szegedi belváros egyik népszerű „pubja” galériájának asztalaihoz ülnek le keddenként: e „kártyabarlangban” élénken beszélgetve és nevetgélve, egymást „túllicitálva” adják át magukat a közös játék örömének.
Egymásra licitálnak a játékosok az egyetemi kártyaklubban. Fotó: Herner Donát
Nem csak az idősek játéka
– Kétszer tanultam meg tarokkozni – árulja el Karsai Krisztina. – A nagymamámmal és az édesapámmal az általános iskolai szünidőben kártyázva és beszélgetve múlattuk az időt – idézi a jánoshalmi nyarak hangulatát. – Aztán az egyik egyetemi sítáborban elkiáltotta magát valaki, hogy tarokkoznának, de hiányzik a negyedik partner. Leültem az asztalukhoz. Először a többieknek segíteniük kellett a játék szabályainak a felidézésében, mert elfelejtettem, amit gyerekként még tudtam a tarokkról. Az újratanult játék magával ragadott! Később, Szegedre hazatérve, a koleszban is sokat kártyáztunk. De a partnerek diplomázás után elkerültek a városból. A játékszenvedélytől hajtva 2000 táján jutottam el az egyik tarokk-klubba. Ott szembesültem először a ténnyel: idősek játékává vált a kártyázás. Ezen a helyzeten akartam változtatni, úgy is mondhatom: utánpótlást akartam nevelni, amikor docensként, 2005-ben megalapítottam az egyetemi Licit Akadémiát.
– Kombinációkészség is kell a nyeréshez, nemcsak szerencse! – véli Karsai Krisztina. – Színes! Nincs két egyforma leosztás – folytatja az érvelést a rangidős játékos, Frank László. – Lényeges, hogy a megszerzett és hiányos információkat hogyan értékeled – mondja a jogász Semperger Zsolt. – Miután felméred az esélyeket, döntened kell, mit játssz, és azt végre kell hajtanod! – jelenti ki az informatikushallgató Angeli Tímea.
– Rossz lappal is lehet nyerni ebben a játékban. Mert nemcsak az számít, mennyire erősek a lapjaid, hanem az is, miként kombinálsz! – zárja a tarokk melletti érvek sorát a jogász doktorandusz hallgató, Molnár Erzsébet a Licit Akadémián.
Szenvedélyes játékos
A 18. féléven, a 200. ülésen is túljutott az egyetemi Licit Akadémia. A Szegedi Tudományegyetem honlapján a „Kultúra, sport, szabadidő” fejezet alatt olvasható a tarokk stílusú logó mellett a felhívás: „Tanítás, gyakorlás és elmélyülés a legjobb kártyajátékokban. Tarokk minden kedden az egyetemi Licit Akadémián. A XVIII. szemeszter üléseit a Piano Clubban tartja 17.00-tól. Előzetes jelentkezés nem szükséges.”
– A szemeszter első előadásán is el szoktam mondani a hallgatóimnak, szenvedélyes tarokkozó vagyok. Aki nem csak oktatóként szeretne megismerni, és kíváncsi a játékra, csatlakozhat a Licit Akadémiához – halljuk a tanszékvezető professzortól, aki immár az SZTE oktatási rektorhelyettese.
Két joghallgató, egy fogorvos és egy biológus képviseli az ifjabb generációt. Az ősz hajú kártyások között nyugdíjas titkárnőt és vállalkozót is látni. De amit a kívülálló szeme észrevesz, az a tarokkosok között nem téma. Mint ahogy más különbségek, így például a politikai nézetek eltérése sem. Itt az igazán fontos kapocs: a játék!
Újszászi Ilona, delmagyar.hu
Borítókép: Egymásra licitálnak a játékosok az egyetemi kártyaklubban. Fotó: Herner Donát
