Csütörtök délelőtt hatalmas tűz pusztított Újszeged határában. Kigyulladt a szőregi Aszfalt- és Kátrányipar Részvénytársaság gyártelepe és az egész gyár leégett. A tűz a kátrány-desztilláló helyeségben keletkezett és hihetetlen gyorsasággal terjedt tovább. Kigyulladt csakhamar maga a főépület is -és a nagy tömegben felhalmozott könnyen gyúló anyagok hatalmas lánggal égtek. A tüzet oltani nem lehetett, még az esti órákban sem ért véget a gyárégés, bár két század katonaságot rendeltek ki a tűzhöz.
Kátránygyárakban igen’ gyakori szokott lenni a tűzeset, ezért fokozott rendszabályokkal dolgoznak. Ezt a tüzet sem gondatlanság, mint inkább a szerencsétlen véletlen idézte elő. Az ötszáz fokra felhevített kátrány, amikor a munkások kieresztették a desztilláló ‘készülékből, a levegőn hirtelen lángra lobbant. Az óriást hőség még jobban fokozta a tüzet, úgy, hogy a helyiségben levő nehezebben gyúló anyagok is lángra kaptak.
A gyár nemrég óta a katonaságnak dolgozik egész üzemével és igy katonai fennhatóság alatt áll. A gyár vezetősége azonnal értesítette a veszedelemről a katonaságot, amely két századot küldött ki a tűz eloltására. A katonák, bár mindent elkövettek, a gyárat megmenteni nem tudták; a felhalmozott készletekkel együtt, minden elégett. A kár meghaladja a 250.000 koronát, biztosítás útján azonban megtérül.
A szőregi Aszfalt- és Kátrányipar R.T. szegedi érdekeltségű; igazgatósági tagjai is szegediek. A gyár nagyon szépen prosperált és kivált mióta vezetésében előnyös változás állott be, szép reményekre jogosító ‘vállalkozásnak indult. Utóbb a katonaság számára dolgozott és fontos szolgáltatásokat teljesített a hadsereg számára.
A Délmagyarország munkatársa beszélt Bokor Mihállyal, a gyár igazgatójával, aki a tűzesettel kapcsolatban a következőket mondotta:
— A tüzet megfékezni, sajnos, nem lehetett. Dacára annak, hogy a gyár leégett, az üzemet egy hét alatt újból helyreállítjuk. Ebben a munkában természetesen nagy része lesz a katonaságnak, amely tevékeny közreműködést fejt ki, hogy a gyár ismét minél előbb üzemképes legyen. A kár negyedmillió korona.
Délmagyarország, 1915. október 15.
