Míg őshazájában, Dél-Amerikában málhás állatként ismert a láma, Európában csak a golfpályák egzotikus „karbantartója”.
Hobbiállatként tartja Szőreg melletti birtokán a párosujjú patásokat idősebb Perényi László is. – Édesapám Dél-Amerikában látott lámákat. Ott döntötte el, hogy ő is vásárol. Az első párt a budapesti állatkerttől vette kilenc évvel ezelőtt – mondja ifjabb Perényi László, miközben a lámacsalád felé haladunk. Bálint, Bogár, Bendegúz, Bodza, Boborján és Boglárka békésen legelészett a karámban.
Közelségünktől csak a két legifjabb szőrmók illetődött meg: a két hónapos Boborján és az egyéves Bendegúz, aki már nem is olyan kicsi, hiszen közel száz kilogrammot nyom. Súlyából hamarosan veszít majd néhány kilót, hiszen májusban megnyírják négy társával együtt. Szőrét nem dobják ki, mert akár pulóver is készülhet belőle. A tartásukkal egyébként kevesebb a gond, mint a beszerzésükkel: egész évben a szabad ég alatt élnek, csak esőben nem szabad kint hagyni őket, mert összecsomósodik a szőrük.
Bár a lámák híresek arról, hogy ha félnek, vagy a területüket védik, köpnek egyet, nekünk szerencsénk volt: nem kaptunk ízelítőt bűzös nyálukból.
delmagyar.hu, 2008. április 16.
