Lakodalmakon is énekel a mulatós zene királya
Galambos Lajos, alias Lagzi Lajcsi neve egybeforrt a mulatós műfajjal. Bár trombitásként is nagy jövőt jósoltak neki, ő mégis a haknit választotta. Szerinte ami Amerikában a country, Németországban a sramli, az Magyarországon a mulatós. Lajcsival a szőregi rózsaünnepen beszélgettünk.
– A Galambos családban a trombitások több generációját is számon tartják, a nagypapájáról zeneiskolát is elneveztek. Trombitásként kezdte – miért váltott a mulatós műfajra?
– Trombitás vagyok változatlanul. Nem dobtam el a hangszert, ma este is játszom majd. Örök szerelem marad. Trombitás, énekes, szórakoztató zenésznek vallom magam.
– Mi az oka annak, hogy a mulatós zene ennyire közkedveltté vált?
– Úgy gondolom, az embereknek szükségük van a kikapcsolódásra. Amit én csinálok, a szórakoztatásnak egy olyan fajtája, ami közvetlenül elér az emberekhez. Véleményem szerint ami Amerikában a country, Németországban a sramli, az Magyarországon a mulatós. Nincs ezzel a műfajjal semmi baj, csak helyre kell tenni. Nyilván nem az operában kell játszani, hanem a megfelelő alkalmakkor.
– Mi a titka a sikerének?
– A legfontosabb az, hogy kiszolgáljam a közönséget. A zeném nem magamnak szól, nem a barátaimnak és nem is a munkatársaimnak. Megfogadom a tanácsokat, a pozitív és negatív kritikát egyaránt. Amikor először énekeltem a Kék a szemét, nagyon sok visszajelzést kaptam. Bátorítottak, és azt mondták: erre van szükség, ez kellett végre. Az ilyen slágerek mind-mind mérföldkövei lehetnek a munkámnak.
– Énekel-e a családtagok, barátok lakodalmán?
– Igen, persze. A közelmúltban voltam egy nagyon komoly esküvőn, ahol 750 vendéget szórakoztattam. Fergeteges volt a hangulat, nagyon jól éreztem magam.
– Nem esik nehezére mindig a „Dáridózó Lajcsi” arcot mutatni?
– A lényemből fakad a vidámság. Nem kell innom és semmiféle pótszert használnom ahhoz, hogy jól érezzem magam. Vidám természetű vagyok, munka közben is sokat humorizálok.
– Honnan merít ihletet új dalaihoz?
– Legtöbbször az élet hozza. Most a gyerekeim inspirálnak a legjobban. Azok a fajta nevetséges félreértések, amik gyerek és szülő között történhetnek. A következő nagy elképzelésem az, hogy a Bilicsi Tivadar-féle Apu, hod med be című kedves dal korszerű hasonmását készítem el.
Délmagyarország Online, 2007. július 7.
