A fekete csontvázember hatalmas kaszával a kezében most tartja aratását. Először a Duna, majd a Tisza vizét fertőzte meg piszkos érintése. Kőből épült városok modern lakói, akik már a levegő urának képzelik magukat, akik egyetlen érintésre vasszörnyegeket hoznak mozgásba vagy kényszerítenek holt mozdulatlanságra remegve bujkálnak és védekeznek a fekete szörny halálthozó lehelete ellen.
Szeged környékén már régóta lapang a veszedelmes betegség, de még ezideig arról nem számolt be a krónika, hogy a város határát is átlépte volna. Most már azonban arról a szomorú hírről is be kell számolnunk, hogy a kaszás ember Szegedről is emberáldozatot követelt. Az újszegedi kenderfonógyár egyik napszámosa az áldozat, aki szombaton éjjel koleragyanús tünetek között összeesett és meghalt. A hatóság sürgősen életbeléptette a szükséges óvintézkedéseket, a kenderfonógyár munkásait, akik az elhalt napszámossal érintkeztek, őrizet alá helyezte. Igy talán remélhető, hogy a fekete veszedelemnek útját fogják állani.
A koleragyanus halálesetről a következő tudósításunk számol be:
Vasárnap délelőtt félkilenc órakor telefonon értesítették Szőreg község elöljáróságától a szegedi rendőrkapitányságot, hogy ott szombaton éjjel Bodó Péter ötvenhat éves munkás koleragyanus tünetek között meghalt. Sokat hányt, hasmenése volt és éjfél tájban rettenetes görcsös kinok között kiszenvedett. Belsejéből részleteket küldöttek föl Budapestre a koleralaboratóriumnak a halál okának biztos megállapítása végett. Tudatta még a szőregi elöljáróság azt is, hogy Bodó Péter Újszegeden a kenderfonógyárban végzett napszámos munkát.
Somogyi Szilveszter dr. rendőrfőkapitány és Faragó Ödön dr. tiszti főorvos nyomban kiszálltak az ujszegedi kenderfonógyárnál a a vizsgálat megejtése végett. Szőregre pedig kiküldték Papp Menyhért lovasrendőrtisztet.
A vizsgálat tényleg megállapította, hogy Bodó Péter az ujszegedi kenderfonógyárban dolgozott. A hajómunkásoknak segédkezett a berakodásnál.
Pénteken délben Bodó Péter rosszullétéről panaszkodott. Abban hagyta tehát a munkát és haza indult Szőregre. Az ujszegedi vámházig gyalogszerrel ment, itt azonban annyira rosszul lett, hogy nem folytathatta tovább az utját. Arra jött egy parasztszekér. Bodó fölkéredzett rá és azon tette meg az utat Szőregig.
Megállapították, hogy Bodó a gyár telepén nem volt. A kender kirakása alkalmával kilenc kocsissal és tiz napszámossal érintkezett, akik valamennyien szőregiek.
A hajó, melyről a kirakodás történt, Ányosra ment tovább. A dorozsmai főszolgabírót táviratilag értesítették a hajó érkezéséről. Az ujszegedi kenderkazalhoz, amit Bodó és a fuvarosok összeraktak, rendőrt állítottak addig, amig a koleralaboratorinmból válasz nem érkezik.
A szőregi kocsisokat és munkásokat, akik Bodóval érintkeztek, Szegedről kitiltották és öt napig Szőregen megfigyelés alá helyezték őket. Megállapították azt is, hogy a hajó kenderrel megrakva Csurogról jött, amely ezidőszerint koleramentes.
Azt a kocsit, amin Bodó Péter megtette az illat a vámháztól Szőregig, még nem sikerült kinyomozni. Bodó Péter lakóházát és családját fertőtlenítették, a szükséges óvintézkedéseket folyamatba tették.
Munkatársunk felkereste Somogyi Szilveszter dr. főkapitányt, aki röviden igy nyilatkozott a Szegedet is nagyon érintő koleraveszedelemről:
— Eddig is megtettünk minden lehető óvintézkedést, hogy a kolera elkerülje városunkat. A koleragyanus vidékről érkezett utasokat megfigyelés alá vettük és nem engedtük őket addig tovább, mig fertőtlenítve nem lettek. Sajnos, mégis van koleragyanus halálesetünk. Remélem, hogy ez sem jár valami súlyos következményekkel és még ideje korán sikerül minden nagyobb bajnak elejét venni. Azokat az embereket akik Bodó Péterrel érintkeztek, már is megfigyelés alá vettük és fertőtlenítettük. A közönség nyugodt lehet, mert a szegedi rendőrség és a hatósági orvosok a legmesszebb enő intézkedéseket már is megtették.
Ezt mondta a főkapitány. A fekete rém suli ogtat ja ugyan már a kaszáját a fejünk felett, de azért nem kell remegnünk, mert a tulajdonképeni veszedelem még nagyon messze van, valószínűleg el is kerüljük.
Délmagyarország, 1911. október 10.
