2013. február 19-én délután Kovács Imréné népi iparművész Magyarország tájjellegű hímzéseiből és vert csipkéiből nyílt kiállítás a Tömörkény István Művelődési Ház Tükörtermében.
A megnyitó ünnepségen részt vett Rózsavölgyi József önkormányzati képviselő, Kovács Imréné népi iparművész és Székely Anna etnográfus, aki a tárlatot megnyitotta. A szép számban megjelent vendégeket Ágó Rita, a művelődési ház kulturális szervezője köszöntötte. A megnyitón népdalcsokrokat adtak elő a SZTE Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskola népi ének szakos tanulói, Bacsa Orsolya, Borda Blanka és Hódi Fruzsina. A közönség nagy tapssal jutalmazta a színvonalas produkciójukat.
Részlet a megnyitó beszédből
Kovács Imréné Abádszalókon született. Édesanyjától gyermekkorában itt tanulta meg a csipkeverés mesterségét, mely akkor ott kenyérkereső foglalkozás volt. A szülői házban megismerhette a házi szövés fortélyait is. Tudását nem csak lányainak, unokáinak adta át. 1980-2000-ig 20 éven keresztül Mórahalmon volt szakkörvezető, 1985- 2005-ig pedig a szegedi Helyőrségi Klubban – később Honvéd Kulturális Alapítványban – tartott foglalkozásokat.
A népi iparművész címet 1995-ben nyerte el. Ezt csak olyan kézművesek kaphatják, akik kiemelkedő színvonalon végzik tevékenységüket. Jogszabályban meghatározott előírásnak kell eleget tenniük, meghatározott számú zsűrizett alkotást elkészíteni. Hogy mindenki lássa mit is jelent ez, idézek:
A kategóriába sorolt népi iparművészeti alkotásnak minősíthető az olyan egyedi jellegű, kiemelkedő művészi értékű népi iparművészeti alkotás, amely magasabb esztétikai színvonalon fejleszti tovább a magyar népművészet hagyományait, technikai megoldása kifogástalan.
B kategóriába sorolt népi iparművészeti alkotásnak minősíthető a magyar népművészet jellegzetességeit magán viselő, a népi iparművészeti tárgyak minősítési értékrendjének megfelelő, technikai szempontból is színvonalas alkotás.
Hosszú lenne felsorolni azokat a kiállításokat, bemutatókat, amelyeken munkáival megjelent, ezért csak az életpálya legjelentősebb állomásait tekintsük át:
1979-től az Országos Népi Iparművészeti kiállításokon rendszeresen megjelentek munkái, és díjazásban is részesültek. Nem csak, mint alkotó, hanem mint tervező is jelentős elismeréseket kapott. Nemzetközi népművészeti fesztiválokon is számtalanszor részt vett, ahol szintén nem csak hímzéseivel, csipkéivel, de tervező munkájával is kiemelkedő eredményeket ért el.
Kiállították alkotásait többek között 1995-ben Ohio államban, de munkáit Szlovákiában és Szerbiában is megcsodálhatták.2004-ben a Fürge újjak és a Képes újság Nemzetközi kézműves szakkiállításáról hozhatott el különdíjat. Közös kiállítása volt többek között Kiss István fafaragóval, de lányaival, Csillával és Zsuzsával is a Somogyi Könyvtárban 2009-ben. 2011-ben Budapesten a Polgárok Házában bemutatkozott Csongrád megye. Itt is kiállították munkáit, s bemutatót is tartottak Csillával együtt csipkeverésből és gyöngyfűzésből.
Hagyományosan bemutatkozik a Budapesti Mesterségek Ünnepén, a Csongrád megyei népi és népi iparművészeti kiállításokon, a Szegedi Hídi Vásáron. Egyéb helyi és megyei kiállításokon és rendezvényeken, mint pl.: Mórahalom Városnapok, Szőregi Rózsaünnep, Deszki Falunapok, Gyulai Sokadalom.
A paravánokon az ország minden tájáról láthatunk hímzéseket, így apátfalvi és vásárhelyi, palóc, rábaközi, drávaszögi, matyó, és galgamenti, sárközi, mezőségi, írásos és keresztszemes darabokat.
Nem tudjuk eléggé megköszönni Kovács Imréné Zsuzsikának azt a munkát, amit a népművészet ezen ágainak továbbéltetéséért végzett, és örömmel látjuk, hogy lányai, unokái is ezen az úton járnak, s ahogy évszázadokon át eddig is, ez után is a hagyományos alapokra épülve gyarapodik általuk is népművészetünk.
Köszönjük, és sok szép alkotó évet kívánunk még!
Rendszeresen, a nyári időszakban havonta 2-3 alkalommal jár az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba, ahol lányaival bemutató foglalkozásokat tartanak az érdeklődők számára. A Közéleti Kávéházban 2005-ben és 2011-ben is bemutatkozott a kézműves család.
Kovács Imréné Zsuzsika számtalan kitüntetést kapott oktatóként is, de nem csak szakkörvezetői munkáját ismerték el oklevelekkel, hanem a közösségi tevékenységét, szervezőmunkáját is. Akik jártak a szakköreibe, dolgoztak vele együtt, tudják, hogy a tervezés, előrajzolás, az anyagok előkészítése, sokszor a mosása-vasalása is vállalt feladatai közé tartozott.
A népi iparművész cím elbírálásának szempontjai között olvashatjuk, hogy a tervezés alapvető szempontja, a kiindulás, a történeti, néprajzi hagyomány. Ebből következik, hogy nem csak a gyakorlatban, hanem elméletben is komoly jártasságot kell szereznie annak az alkotónak, aki nem csak gyakorolja, de tanítja is a mesterséget.
Székely Anna, Szőregi Regélő, 2013. március
