Sérült gyerekeknek alapít fejlesztő iskolát és felkészítőt Harter Árpádné. Ha minden szerencsésen alakul, szeptembertől a régi, jelenleg üresen álló szőregi általánosba járhatnak azok a gyerekek és fiatal felnőttek, akiknek a képzésére, nappali foglalkoztatására ma még szűkösek a lehetőségek a városban és a megyében egyaránt.
A nulláról kezdte a szervezést, a kilincselést, az utánajárást Harter Árpádné, hogy az új tanévben, szeptembertől fejlesztő iskolába járhassanak azok a sérült gyerekek, akiket ma még csak a családjuk képes ellátni. Jusztina talált maga mellé „harcostársakat” is, máskülönben nem mert volna belevágni a küzdelembe.
És támogatja a szegedi önkormányzat: amennyiben az áprilisi közgyűlés felteszi a pontot az i-re, odaadják az üresen álló régi szőregi általános iskola kulcsát a fejlesztő intézményt működtető Szivárvány Autizmus Egyesületnek. Attól kezdve viszont már az ő feladatuk lesz fenntartani, működtetni.
A kérdés: hogyan, miből? Jusztina elmondta, az odajáró gyerekek – most, a kezdetek kezdetén 28-ról van szó – szülei hozzák majd rendbe a lakatlan osztálytermeket, és alakítják ki a speciális helyiségeket. A fejlesztő iskolába járók után már szeptembertől megkapják az állami normatívát, amelynek fedeznie kell a béreket. Mivel a fogyatékosok nappali intézményébe járóknak csak januártól jár ugyanez a normatíva, minden támogató fillérre szükség lenne. A sérült gyerekek oktatása rengeteg eszközt, több, és speciálisan képzett szakembert igényel. Harter Árpádné ugyanis ragaszkodik hozzá, hogy ne csak egy gyerekmegőrzőt hozzanak létre.
– Úgy érzem, ha az emberek látják, hogy már létrehoztunk valamit, ami működik is, akkor szívesebben adnak – vallja Jusztina, aki gyógypedagógiai asszisztens képesítéssel rendelkezik, de ápolási segélyen van otthon a sérült gyermeke mellett. – Rossz stratégia, ha valaki úgy kilincsel, hogy mindig csak a terveiről beszél. Szerencsére már most is sok a támogatónk. Május 9-én például a petőfitelepi művelődési házban egy látássérült kislány édesapja szervez jótékonysági koncertet a leendő iskola javára.
Harter Árpádné ebben a szőregi iskolában nemcsak 23 éves korukig szeretné taníttatni a gyerekeket 6–8 fős csoportokban, hanem az az álma, hogy a tanítványok majd felnőttként is ott élhessenek, s hogy valamilyen munkát is végezhessenek. Akkor, amikor már nem támaszkodhatnak a szüleikre.
– A Szivárvány-egyesületet 2003-ban alapítottam autista gyerekeknek, de az iskola nem csak előttük áll nyitva – mondja végezetül az édesanya.
Az édesanya sorsa
Harter Árpádné két gyermeke közül a 20 éves Xénia autista. 18 évesen „kikerült” az állami oktatásból, és azóta otthon van, állandó felügyeletet igényel, noha sok dologban rendkívül önálló. Jusztina jól ismeri a sérült gyerekeket nevelő családok problémáit, ezért küzd az egyesület létrejötte óta azért, hogy a fiatalok, a későbbi felnőttek, valamint a szüleik is teljes életet élhessenek intézményi, állami segítséggel.
