Több mint ezer fakeresztet készített életében Kanalas István. Ha megpillantott egy fát, egyből látta benne a később létrejövő alkotást. A múlt hét óta nem farag többé. Letette a munkaeszközöket, az orvos eltiltotta az egyre rosszabbul látó nyolcvanhárom esztendős mestert a további munkától.
Talán még a Vatikán gyűjteményében sem található annyi vallási témájú faragvány, mint most a Fekete házban, a Móra Ferenc Múzeum történeti kiállítóhelyén, ahol az önmagát parasztfafaragónak nevező Kanalas István munkáiból Fába vésett hit címmel látható kiállítás. Bizonyos, a Fekete ház az a hely az országban, ahol a legnagyobb az egy teremre eső fakeresztek száma. A tárlaton közel félezret tekinthetnek meg az érdeklődők.
Kanalas István viszonylag későn kezdett fafaragással foglalkozni. Már betöltötte az ötvennegyedik életévét, amikor talált egy formás deszkát és mivel rossz volt a televízió műsor, elkezdte farigcsálni. Innentől kezdve minden szabadidejét a fa kötötte le. Többnyire kereszteket készített, de ikonok és táblaképek is kikerültek a keze alól.
A fafaragás olyan munka, hogy a mesternek gyakran a vérét kell adnia egy-egy különlegesebb darabért. Előfordul ugyanis, hogy a véső megcsúszik, és ilyenkor megsebzi az alkotó kezét. Kanalas István az elmúlt évtizedekben becslése szerint legalább kétszázszor vágta meg magát faragás közben, de mint mondja, sohasem aggódott, gyorsan rátett a sebre egy kis erős paprikát. Igaz akkor egy pár másodpercig csillagokat látott, utána viszont minden rendben volt, sohasem mérgesedett el a seb.
A kenyerét korábban a mezőgazdaságban kereső fafaragó egy mű megalkotásával körülbelül húsz-harminc órát töltött. Egyszerre három alkotást készített; egy kicsit, egy közepes méretűt és egy nagyobbat. A kiállításon a legkisebb kereszt négy és fél centi, a legnagyobb pedig több mint egy méteres.
Medgyesi Konstantin, delmagyar.hu
