A Délmagyarország és Délvilág Szín 5-ös nyereményjátékának résztvevői voltak a szőregi Lengyel testvérek. A legidősebb, Dorottya a hatodik osztályt végezte, az ikrek, Dominika és Anett pedig ősszel lesznek negyedikesek. Mindhárman a szegedi Vörösmarty Mihály Általános Iskola tanulói.
– A gyerekeim eddig minden osztályt kitűnő eredménnyel fejeztek be, és év közben is csak négyeseket és ötösöket hoznak haza –dicsekedett, okkal, Lengyel Zoltán, az apuka.
– A történelmet és a magyart tanulom a legszívesebben. A matematikát egyikünk sem szereti –árulta el Dóri. –Mi a nyelvtannal is jól boldogulunk –egészítette ki Anett. –Kedves a tanító bácsink, Korsós Imre is, habár nagyon szigorú.
– Még egyikünk sem döntötte el, hogy mi szeretne lenni, mert sok minden érdekel bennünket –válaszolt a kérdésemre Dóra. –Sokat olvasunk, a tiniregényeket kedveljük leginkább –újságolták az ikrek. A nővérük már a következő tanévre előírt kötelező olvasmánnyal, A kőszívű ember fiaival birkózik.
A lányoknak jut idejük a sportolásra is. –Az iskolában mindhárman rekreációs osztályba járunk, ami azt jelenti, hogy minden nap van testnevelésóránk, de emellett vízilabdázunk és lovagolunk –csicseregték. Mindez persze nem mehet a tanulás rovására, tette hozzá szigorúan az apuka. –Én is jó tanuló voltam –kapcsolódott a beszélgetésbe az anyuka, Lengyelné Lajkó Enikő. –Szerencsére a gyerekeim is szorgalmasak, önként, figyelmeztetés nélkül is megcsinálják a házi feladatot, de a kicsik leckéjét még rendszeresen ellenőrzöm. Különösebb jutalmat nem adtunk a bizonyítványért, de nem is szeretnénk, ha anyagiak motiválnák a tanulást.
A testvérek ezen a nyáron már voltak Dunaújvárosban edzőtáborban, az anyukával egy hetet töltöttek a Balatonon. Dóri az iskola szervezésében Angliában, Londonban járt. A családi nyaralás a jövő héten következik. –Horvátországba utazunk, de csak néhány napig leszünk a tengerparton, mivel a kertészetben ilyenkor sok a munka –tudtuk meg az apukától. – Vállalkozóként vágott virágot termesztünk. A szüleim is virágtermesztéssel foglalkoztak és a lányaim is segítenek –mondta büszkén Lengyel Zoltán.
Délmagyarország Online, 2004. július 16.
