Fazekas Sándor vidékfejlesztési minisztert a XIV. Szőregi Rózsafesztiválon tett látogatásakor kérdeztük a nemzeti értékekről és a hungarikummá nyilvánítás szabályozásáról.
A hungarikum nagy általánosságban olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó magyar nemzeti érték, ami „több évszázada vagy nemzedékek során vagy akár a közelmúltban történt létrejötte révén a történelmi és a mai Magyarországra jellemző mivoltával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság szimbólumává vált”.
A hungarikummá minősítéshez szükség van még arra is, hogy a szóban forgó érték „belföldön és külföldön egyaránt tükrözze a magyarsághoz tartozást”, illetve hivatalosan is megtörténjen a minősítés. Nos, a szőregi rózsa már régóta hungarikumnak számít, a Tisza-Maros háromszögben termelt rózsa földrajzilag védett. Tehát nem a fajta hungarikum, hanem az itt termelt dísznövény. De akkor minden itt termett rózsa (függetlenül a fajtájától) hungarikumnak számít, miközben a több mint 600 fajta magyarból egy sem az? A térségben főleg védelem alatt álló külföldi, francia, német, dán rózsafajtákat termesztenek, magyar nemigen van közöttük. Ezáltal tulajdonképpen eleve védett külföldi fajtákat minősítünk hungarikummá. Erről kérdeztük Fazekas Sándor vidékfejlesztési minisztert a XIV. Szőregi Rózsafesztiválon tett látogatásakor.
– A hungarikumtörvény a magyarság valamennyi értékét foglalja egységes keretbe, a végrehajtási jogszabályokon most dolgozunk. A szőregi rózsafajták között magyar fajták is vannak, hiszen olyan nemesítő is található közöttük, aki rengeteg rózsafajtával gazdagítja a repertoárt. Emellett az ország területén ez a fajta termelési mód is külön érték, maga a szőregi rózsavidék. Vannak például olyan borvidékeink, ahol importált külföldi fajtákat termesztenek az oportótól kezdve az olaszrizlingen keresztül lehet sorolni a példákat, mégis a bor, ami ezekből készül, hungarikum és magyar érték.
Meggyőződésem, hogy megvan az az arany középút, melynek során a hungarikummá kiemelés is megvalósítható, illetve éles határ húzható, hogy tényleg melyek azok a friss importfajták, amelyek alkalomadtán nem ebbe a körbe tartoznak, de elképzelhető, hogy a hungarikumkincsnek a részévé válnak. Egy Szamos Marcipán, amely mandulából készül, cukrot, kakaót tartalmaz, az is hungarikum, holott jól tudjuk, hogy az alapanyagok nem innen kerülnek ki. Maga az a pluszérték, ami megjelenik, az már magyar – kezdte a miniszter.
– Nem kellene valamit tenni a magyar rózsafajták védelmében is? Eddig a több mint 600-ból alig néhányat sikerült levédetni, a hungarikumok között pedig egyet sem találunk.
– Ennek a munkának még az elején vagyunk, hiszen a hungarikumtörvényt most fogadtuk el, az őshonos növényfajokra vonatkozó rendeletalkotás is most készült el. Korábban ezekkel évtizedekig nem foglalkozott senki. Bízom benne, hogy a legkülönbözőbb növényfajták, beleértve a dísznövényeket is, bekerülnek. Az őshonos növényfajták védelménél az első a szatmári nemtudom szilva, amely már megkapta a minősítést, folyamatosan érkezik a többi növényfajta is ebbe a körbe. A védetté nyilvánítás rendkívül fontos. Ahhoz, hogy az össztermesztésben ezek a fajták megjelenjenek, vagy a gyümölcs-, zöldség- és dísznövény-fajták ott legyenek, az önmagában célkitűzés, ezért is kell erről beszélni, ezzel foglalkozni, és kell olyan mozgalmakra is támaszkodni, mint a közelmúltban egyházak által felkarolt őshonos gyümölcstelepítés.
Néhány év alatt el tudunk jutni odáig, hogy ezek újra megjelennek az udvarokban, közterületeken és így gazdagítják hétköznapjainkat. Fontosak az ünnepek, de a legfontosabb az, hogy visszakerüljön a mindennapokba a magyar dísznövény, virág. Egyébként 20-30 évvel ezelőtt minden portán gyönyörű rózsatöveket, krizantémokat, tulipánokat lehetett látni, amelyek magyar dísznövények voltak, és nem külföldről kerültek marketeken keresztül hozzánk.
Tuti, szegedma.hu
