Hiába pályáztak a szegedi hagyományőrzők – nincs pénz

Pénzhiány miatt az idén elmarad az a hadijáték, amivel a szegedi hagyományőrzők évek óta megemlékeztek az 1849-es szőregi csatáról.

A Szeged nyári programjait bemutató füzetben ugyan még szerepel, ám nagy a valószínűsége annak, hogy mégsem rendezik meg a hagyományőrzők augusztus eleji szegedi találkozóját – tudtuk meg Vass Lászlótól, az 1848/49-es szabadságharc Szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület elnökétől.

– Az ok roppant egyszerű: egyesületünknek nincs pénze a rendezvény finanszírozására. Míg a korábbi években pályázatok útján tudtunk pénzt szerezni, ebben az esztendőben sem a Honvédelmi Minisztérium, sem az Országgyűlés, sem a hozzájuk kapcsolódó alapítványok nem fogadták el egyetlen pályázatunkat sem és Szeged városa sem támogatja a hadijáték megrendezését – mondta Vass László. Az elnök szerint mintegy 1,8-2 millió forintból közel 300 hagyományőrző vitézt tudnának a Tisza partjára csalogatni. Németországtól Erdélyig, s persze magyarországi hagyományőrző csoportok jelezték, az idén is szívesen részt vennének a találkozón, ám meghívásuktól el kellett tekinteni.

– Nagyon sajnálom, hogy elmarad ez az immár hagyományosnak nevezhető nyári program, hiszen az elmúlt esztendőkben azt tapasztaltuk, a szegediek örömmel szemlélték felvonulásunkat és a szőregi Kamaratöltésre is sokan kilátogattak, hogy megnézzék csatánkat. Erre az évre pedig még egy különleges látványosságot is megálmodtunk: azt terveztük, hogy Szeged központjában, a Tisza partján fogunk hadakozni. Az 1849-es szőregi csatát megelőző tiszai átkelést szerettük volna felidézni úgy, hogy a magyar tüzérség a Partfürdőn sorakozott volna fel, míg az osztrákok a Tisza jobb partjáról, a Belvedere-ház elől dereglyéken keltek volna át a folyón. Ötven lovast, 20 ágyút is vártunk volna erre a nagyszabású bemutatóra, de úgy tűnik, ebből már nem lesz semmi.

Vass László azt is fájlalja, hogy a hagyományőrzők szereplésére Szeged városa mostanában már nem tart igényt. Míg korábban rendszeresen várták a korhű ruhákba öltözött vitézeket a jelentősebb szegedi rendezvényekre, addig ma már jószerével csak a város határain kívül parádéznak. Meghívásuk egyébként van bőven, az ország legnagyobb taglétszámú hagyományőrző egyesületét szívesen látták például Győrben, ahol a napóleoni háborúkat felidéző hadijáték egyik csoportjaként villogtatták kardjaikat. De részt vettek az idén a szabadságharc tavaszi hadjáratát felidéző találkozón, jártak Erdélyben, mint ahogy a budai várba is meghívták őket a hadtörténeti napokra.

– Szeged város vezetése nagyra értékeli azt a munkát, amit a szegedi hagyományőrzők végeznek és a jövőben mindenképp arra törekszünk, hogy újra bevonjuk őket a városi rendezvényekbe – reagált Vass László panaszaira Kozma József. Az alpolgármester sajnálatosnak tartja, hogy a hagyományokat ilyen lelkesedéssel ápolók idei pályázatai nem voltak sikeresek, ám úgy véli, annak nem lehet semmi akadálya, hogy jövőre az önkormányzat és a hagyományőrző egyesület közösen bonyolítson le egy nagyszabású, látványos, múltidéző találkozót.

Bátyi Zoltán
Délmagyarország, 2003. július 8.