Életének 84. évében elhunyt Polner Zoltán író, költő, újságíró. 1965-től nyugdíjba vonulásáig a Csongrád Megyei Hírlap újságírója, főmunkatársa, majd a Reggeli Délvilág kulturális rovatának vezetője volt.
Életének 84. évében elhunyt Polner Zoltán író, költő, újságíró. Szegeden született 1933. január 24-én, az egyetem bölcsészkarán szerzett magyar szakos diplomát 1955-ben. Nyolc évig tanított különböző falusi iskolákban: Pitvaroson, Csanádpalotán, Ferencszálláson és Kiszomboron. 1962-ben vette feleségül Katona Judit költőt, tanárt – két gyermekük született. 1965-től nyugdíjba vonulásáig a Csongrád Megyei Hírlap újságírója, főmunkatársa, majd a Reggeli Délvilág kulturális rovatának vezetője volt.
Hírlapíróként fogott hozzá azoknak a népi imádságoknak a gyűjtéséhez, amelyeket nélküle sírba vittek volna az öregek. Életműve verseskötetek, népköltészeti gyűjtések, néprajzi filmek, rádiójátékok, forgatókönyvek, oratóriumok és interjúk tucatjaiból áll össze.
Legismertebb kötetei: Teknyőkaparó, Ördöngösök, Sárember, Bábakeresztség, Földédesanyám. Számos elismerést kapott, többek között Juhász Gyula-díjat, a Szegedért Alapítvány Művészeti Kuratóriumának díját, a Lengyel Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét.
„Semmi kedvem nem volt tovább rejtegetni titkomat, ezért egy drámában foglaltam össze ezt a rejtett múltamat. Az ördög markában címet adtam neki, s igyekeztem a lehető legőszintébben elmondani, miért is vállaltam ezt a szégyenletes szerepet” – nyilatkozta lapunknak 70. születésnapján, 2003 januárjában.
„Zsarolással tudtak beszervezni 1968-ban, s 1989-ig készítettem jelentéseket szegedi írókról, művészekről. Ha valaki ezeket elolvassa, gyorsan észreveszi, igazán semmitmondó dolgok kerültek papírra, de csak enyhíti a bűnt, semmissé tenni nem tudja.Barátaim, ismerőseim közöttük van olyan, aki megbocsátott ezért, s van, aki megszakította velem minden kapcsolatát. Saját sorsomon láthattam, milyen megdöbbentő dolgokra képes egy diktatúra. Én 1980-ig bűnösnek számítottam a kommunista párt szemében, mert 1956-ban Csanádpalotán a forradalom mellé álltam. Eközben beszerveztek, s nemrégiben az derült ki, hogy egy titkos ügynökkel engem is figyeltettek. Kelet-európai sors? Magyar sors? Mit mondjak? Ez volt Polner Zoltán szegedi költő sorsa. Mondhatom úgy, szégyenletes és egyben gyönyörű élet áll mögöttem.”
delmagyar.hu
Borítókép: Fotó: szegedma.hu
