Júliusban írtunk először a szőregi temetődombon zajló ásatásokról: az Árpád-kori Szent Fülöp monostor maradványait tárják fel a Móra Ferenc Múzeum régészei a Szőreg-Apátság lelőhelyen. Tudományos szenzációnak számít, hogy kiderítették: nem csak a hagyomány szerint, hanem valóban itt kell keresni a nyomát, és akár a szerivel vetekedő méretű monostor is állhatott itt. Szeptemberben folytatódott a munka, új eredményekkel, és egy ásatásvezető macskát is „szerződtettek”. Jövőre már a templombelsőben járnak majd.
Júniusban írtuk meg: most már nem csak a hagyomány tartja úgy, hogy a szőregi temetődombon állt egykor az Árpád-kori Szent Fülöp-monostor. Sem az alapítás, sem a pusztulás pontos idejét nem tudjuk, de az írásos forrásokból azt lehet kikövetkeztetni, hogy a kun lázadások idején pusztult el. A dombot nem építették be, de jó száz éven át temetkeztek ide a szőregiek. Olyannyira nem maradt nyoma a felszínen, hogy még az is felvetődött: nem is itt kellene keresni. Nyomára akadt azonban a harmadik régészcsoport, akik kutattak utána: Löffler Zsuzsanna ásatásvezető akkor elmondta nekünk, bár a talajradar és a magnetométer, ami megkönnyíthette volna a munkát, itt csődöt mondott, végül 150-160 centiméter vastag alapfalat tártak fel, ami az egykori templom északi fala lehetett.
A részleteket elolvashatják korábbi cikkünkben: a lényeg az, hogy több jel mutat arra: itt nem egy kis templom állhatott egykor, hanem egy, akár a szerivel is vetekedő méretű monostor. Megtalálták többek között drága porfír és csiszolt márvány járólapok maradványait is.
Megírtuk, szeptemberben folytatják az ásatást, ami új eredményekkel járt, derült ki a helyszínen. Nem tudjuk, a sikerhez hozzájárult-e, hogy tiszteletbeli ásatásvezető macskát is alkalmaztak a régészekhez csapódó Leontin személyében, akit a monostor utolsó ismert apátjáról neveztek el.
Mindenesetre előkerült a templom sarka, pillérrel, ami újabb kérdéseket vetett fel: a román stílusú falhoz sehogy sem passzol a késő román korban-gótikában elterjedő pillér. Valószínűleg két fázisa is mutatkozik itt egyszerre a monostor építésének, tudtam meg Löffler Zsuzsanna ásatásvezetőtől, a Móra Ferenc Múzeum régész munkatársától, aki ezúttal is kalauzolt. A fázisváltást azonban most még egy fa rejti.
– Júniusban feltártunk két részletet az első falból, a fa keleti és nyugati oldalán. A fal csak a fa miatt oszlik két részre, abból a szempontból egységes, hogy a gerendaváz végigfut rajta, mindkét oldalon. Viszont azt már a tavasszal is láttuk, hogy az alapozás nem egyforma a két oldalon, ez nem újdonság. Egyszerűen annyira kevés információnk volt, hogy bár akkor is gondoltuk, hogy ez akár két különböző építési periódust is jelenthet, nem mertük kijelenteni, hiszen csak egy se eleje, se vége falszakaszunk volt. Ami most valóban újdonság volt, az a gerendavázas falhoz kapcsolódó pillér, és hogy megtaláltuk a nyugati fal indulását, bár csak az agyag alap maradt meg belőle.
Maga a sarokpillér az, ami megerősített minket abban, hogy két periódus is lehet – mert ez valóban későromán-gótikus elem –, és a váltást a fa takarja, hiszen nem látjuk.
A fát engedélyeztetés után óvatosan ki kell majd emelni, hogy a maradványok ne sérüljenek (a kiemelt fák helyett természetesen újakat telepítenek majd). A szeri monostornak egyébként 8 építési fázisát ismerik, a Dóm téri egykori Demeter-templomnak is hetet.
– Megtaláltuk a nyugati fal indulását, bár ahogy mondtam, a kő- és téglatöredékből álló alapfala elpusztult, csak az alapozás legalsó rétege, az agyagréteg maradt meg. Viszont az szépen befordul, így eldőlt, hogy ott az északnyugati sarok, emiatt lett biztos az is, hogy a ferdén északnyugatnak futó további falmaradvány egy sarokpillér lehet.
Megvan tehát a nyugati fal egy szakaszon, és a sarok, innentől azt is tudják, hol az északi: majdnem tizenhat méter hosszú falszakaszt találtak meg, de még nem látják a templom szentély felőli végét. Az is lehetséges, hogy a szentély egy részét a fákkal borított domboldal rejti, ami az évszázadok folyamán le is szakadt. Akkor viszont fennáll a veszélye annak, hogy az anyagát rég elhordták: mint azt korábban is írtuk, a helyiek használtak fel innen építőanyagot.
– Az is lehet, hogy ez tényleg akkora templom, hogy ott még fut kifelé, és az apszis már eltűnt a leszakadásban. Én bízom benne, hogy ezen a kis néhány méteren csak befordul az valahova
– mondta Löffler Zsuzsanna.
Pontosabban már csak zajlott, ugyanis ottjártunk óta visszatemették télre a feltárásokat: szalma került a feltárt falmaradványokra, arra fólia, majd rá föld. A fagy nem tehet így benne kárt, és könnyebb lesz újra szabaddá tenni, amikor tavasszal folytatják a munkát. Ha maradt ebből a templomból még valami, mondta az ásatásvezető, akkor a jövő évi ásatás lesz nagyon érdekes, ugyanis akkor fognak majd a templombelsőben járni.
Tartogatott más érdekességet is a szeptemberi, három hetes ásatás. Löffler Zsuzsanna még júniusban mondta el: előttük már két ásatás is zajlott a helyszínen, a másodikat Trogmayer Ottó, a múzeum egykori igazgatója vezette 1976-77-ben. Ekkor előkerült a XI. századi kis plébánia maradványai mellett két falmaradvány is: az egyiket megtalálta korábban Reizner János is, a dombot körülvevő kerítés maradványa, a másikat a kolostor refektóriumának lehetséges maradványaként azonosították. Ennek a falmaradványnak egy szakaszát is feltárták és megvizsgálták most szeptemberben. A falak teljesen más technikával készültek, keskenyebbek, egyméteres agyag alapozással.
Azért is következtetnek arra, hogy az épület – ami a kolostor fala lehetett, és még jó húsz méteren folytatódik – a középkorban, de még az újkorban is egy ideig kint lehetett a földből, mert itt nem temetkeztek konkrétan bele a romokba. Nem vájtak a falakba, nem pattintották le a köveket, hogy helyet csináljanak egy-egy koporsónak. Azt feltételezik, hogy miután a templomot már nem használták, és nem maradtak itt szerzetesek, ezt az épületet még használhatták valamire a falusiak.
Egy monostorhoz a templom és a kolostor, a szerzetesek szállása mellett sok más építmény is tartozott, például a kerengő, így még számos lelet előkerülhet a szőregi temetődombon. Minden évben újra kell pályázni az NKA-nál, hogy folytatódhasson a munka, de az eredmények a szakmát is érdeklik – és a szőregiek is egyre inkább maguknak érzik Szőreg-Apátság lelőhelyet. A két látogatásom között, mint kiderült, sok ember járt a helyszínen, és nem csak szakmabeliek. Családi napot is tartottak itt, ahol szintén megismerhették a résztvevők az ásatást és az eddig talált leleteket, és felvették a kapcsolatot Szőreg önkormányzati képviselőjével is.
Farkas Judit, szeged.hu