Ahol a nap megpihen

Napfény, rózsa, gasztronómiai különlegességek, pihenésre csábító gyógyfürdők, falusi turizmus, és egyéb hungaricumok – így igyekezett magát megmutatni a dél-alföldi régió az ország legnagyobb idegenforgalmi seregszemléjén.

Csütörtökön nyitott és tegnap, vasárnap zárult az Utazás 2003 kiállítás, amelynek díszvendége régiónk volt. A térség turisztikai szereplői igyekeztek kitenni magukért. A buzgalom kötelező volt, hiszen a rendezvény tavaly több, mint hatvanezer látogatót vonzott, s bár a hivatalos statisztika még nem készült el, ez a szám valószínűleg az idén is “meglesz”.

A régió nem panaszkodhatott, hiszen a belföldi kínálatnak otthont adó B pavilonba nem lehetett úgy bejutni, hogy ne botoljék a vendég szőregi rózsába, szegedi kézműves csodákba, vagy éppen ne tűnjön föl neki az élénk sárgában fürdő dél-alföldi régió standja, amely messziről hirdette: “Itt a Nap is megpihen.”

– Az éltető bolygó ebbéli szokása mellett fontosabb, hogy a turistát is meggyőzzük – vélte Albel Andor, a Magyar Turizmus Rt. dél-alföldi regionális marketingigazgatóságának vezetője, aki szerint a térségben bőven van látnivaló, csak éppen csokorba kell kötni. A szakmai összefogás, a komplex turisztikai kínálat kidolgozása létkérdés, hiszen jelenleg változatlanul egy-két éjszakás térség a miénk, ennél többet nemigen tölt el nálunk az idegen. Ahhoz, hogy a vendég legalább egy hétig maradjon, nekünk kell olyan programot kínálni, ami maradásra bírja – vélte a szakember.

Hogy mitől lesz ellenállhatatlan a térség? A naturalisztikus báj, a falusi turizmus varázsa, a páratlan természeti értékek, a szegedi halászlé, a friss hagymával kísért, langyos tepertő, a csabai kolbász, a csaknem 40 gyógyfürdő, a pihenési lehetőségek sora mind turistacsalogató. Mint ahogyan az a konferencia- és fesztiválturizmusra építő Szeged kínálata is.

A város standja látványos volt, a helyi Tourinform-iroda több tízméternyi, selyemből imitált napsugár-korona alatt „árulta” tervszerűen a Tisza-parti várost és térségét. Némi árnyékot vetett ugyan e verőfényes imidzsre, hogy a Szabadtéri Játékok programja nem tudni végleges-e, s az egészségturizmus évében a kiállítás előtt még állt a gyógyfürdő-felújítási program.

Szeged háromféle, még nyomdaszagú kiadványt hozott magával, a belföldi utak iránt érdeklődők markoltak is belőle szép számmal. A B pavilon egyik kedvence a szőregi rózsa volt, amelyből bármennyi kevésnek bizonyult. A kvízjátékon megnyerhető, méternyi magas, égővörös virágszálak péntek délutánra már ellepték a pavilont, s egy idő után a nagyközönség magát szolgálta ki az óriási vázából.

Ha a brosúrákon kívül lehetett volna mozdítani bármit Ópusztaszer bőrökkel burkolt standján, a látogatók megtették volna. – A híres, szarvakkal díszített jurta évek óta színfolt, mint ahogyan maga Ópusztaszer is az a régió turisztikai térképén – nyugtázta a kiállításon való szereplést Nagy László, a Nemzeti Történeti Emlékpark igazgatója.

Kató Krisztina
Délmagyarország, 2003. március 24.