Közismert, hogy a helyi vasútállomáson a Vasúttörténeti Alapítvány és a Keleti Cédrus kft. együttműködésével „Vasúttörténeti Emlékhely” létesült. Az átadási ünnepség 2009. július 11-én volt.
A munkában résztvevők már ezt követően kitűzték a további célt, a kiállítás anyagának bővítését, az üzemen kívüli váróterem átvételét, majd rendbetételét.
Korábbi közleményünkben ezt írtuk: „a MÁV Vagyonkezelő Zrt-nek el kell döntenie, mi jobb a társaságnak: hagyni lepusztulni a vasúti felépítményt vagy üzleti célú hasznosítás hiányában átadni az ingatlanokat állagmegóvási kötelezettséggel, közcélú felhasználásra.”
A tárgyalások eredménnyel jártak, az újabb átadási ünnepségen 2011. június 26-án 30 meghívott érdeklődő vett részt. Örömünkre szolgált, hogy a rendezvényt jelenlétével megtisztelte Dr. Mosóczi László a MÁV Zrt. vezérigazgató-helyettese, Kaposvári Péter igazgató, a MÁV Zrt. Délkelet Magyarországi képviselője, Nagy József a Vasúttörténeti Alapítvány kuratóriumának titkára.
Megjelent ünnepségünkön Rózsavölgyi József önkormányzati képviselő és Dr. Péter László ny. egyetemi tanár, Szeged díszpolgára.
Az ünnepség az egybegyűltek köszöntésével vette kezdetét. Dr. Mosóczi László vezérigazgatóhelyettes elismeréssel szólt a helyi kezdeményezésről, hangsúlyozva, hogy Szabó Gyula kuratóriumi elnök és Sipos István ügyvezető együttműködése nélkül e nemes cél nem valósulhatott volna meg. Szép példája ez az értékmegőrzésnek.
Elmondta, hogy az embereket érdekli a múlt és a vasút története. A Szeged -Temesvár vasútvonal valamikor szebb napokat látott, két történelmi csapás következtében sajnos megszűnt. Beszéde jelentős részében vázolta a vezérigazgatóhelyettes a vasúti közlekedés jelenét és a távlatos elképzeléseket.
Nagy József kuratóriumi titkár ismertette az alapítvány munkáját, majd Szőreg vasútállomás történetét.
Hangsúlyozta, hogy a Szeged-Temesvár vasútvonal megnyitásakor (1857. nov. 15) az első állomás volt Szőreg. (Újszeged állomás csak 1902-ben létesült.)
A személyszállítást 3 váróterem szolgálta. Az utasok kiszolgálására a III. osztályú váróteremben Resti is volt. Szőreg állomás személyszállítását még két megállóhely segítette: A Kamaratöltésnél lévő útátjárónál állt a 319.sz. őrhely, amelyet Újszőreg megállónak hívtak.
A másik megállóhely a makói vonal és a kübekházi közút kereszteződésénél volt Szőreg-Újtelep megállóhely, amely a 34-es őrház volt.
A vasúti híd megszűnése után vonatpótló gépkocsik bonyolították le Szeged-Újszeged közötti átszállítást, de annak kényelmetlenségei miatt és a buszközlekedés beindulásával az utasok fokozatosan elszoktak a vasútról.
Az áruszállításban a petro-gyár tartálykocsijain kívül a cukorrépa (Mezőhegyesi cukorgyár) volt a legfőbb föladási áru. Érkezőben a TÜZÉP tüzelőanyag ellátása, salátás rekeszek és építőanyag volt a jellemző.
A nagymennyiségű napi 40-60 kosár vágott rózsát délutánonként adták föl expresszáruként, amit Szegedről az éjjeli személyvonattal, hajnalban vitték a pesti virágpiacokra.
Az állomás személy és áruszállítási feladatai fokozatosan megszűntek, a kendergyár fölszámolásával Újszeged kiszolgálása is megszűnt.
Feladatait elveszítve önálló állomásként is megállóhellyé változott, berendezéseit forgalmi szempontból mezőhegyesi állomásról vezérlik. Az állomáson átvezető közutakat fénysorompók védik, melyeket a haladó vonatok vezérelnek.
Dr. Lakatos Lajos ny. vasúti jogtanácsos arról beszélt milyen kapcsolata volt a szőregi polgároknak a vasúttal. Többek között kiemelte: a szőregiek még 1950-es években is a városba gyalog(!), lovaskocsival vagy a menetrend szerinti személyvonattal mentek.
A diákokon kívül sok munkás utazott a munkahelyére pl.: az újszegedi kendergyárba, ládagyárba. A rendszeres utazók, diákok, dolgozók havi bérletet váltottak.
A vasúti személyszállítást igénybe vevők között baráti kapcsolatok, sőt a fiatalok között gyakran szerelmek szövődtek. Az utazás nyugodt légköre alkalmas volt a beszélgetésre, az emberi kapcsolatok elmélyítésére.
Érdekességként említette az állomás történetével összefüggésben a következőket: Herceg Ferenc, író, aki szülővárosa Versec és Szeged között gyakran utazott Szőregen át, azt írta a Gyurkovics fiúkról készült valamelyik regényében, hogy az egyik Gyurkovics fiú, míg állt a gyorsvonat a szőregi állomáson, leszállt újságot venni.
Ebben a jelentéktelen mondatban értékes történeti tanulságok bújnak meg. Az első: Szőregen megállt a gyorsvonat. Második: már akkor is volt hírlapárusító pavilon.
Az emlékhelyek látogathatóak. A gondnoki – látogatásvezetői feladatokat a vasútállomáson lakó Bárdos László látja el. Elérhetőség: 06-30 /6216286.
Az érdeklődők ezt követően megtekintették a felújított váróteremben elhelyezett vasúti eszközöket, relikviákat. Az átadási ünnepség – mely a XIII. Szőregi Rózsaünnephez kapcsolódott – a vadásztanyán beszélgetéssel, emlékek felidézésével, ebéddel, majd kulturált borozgatással zárult.
L.L., Szőregi Regélő, 2011. szeptember
