Majdnem reménytelen vállalkozásnak tűnik felsorolni Bodrogi Gyula művészi pályájának legfontosabb állomásait. Kossuth-díjas, a Nemzet Színésze és jelenleg a Nemzeti Színház tagja. Nyolcvanöt éves életkorára ráhazudtolva folyamatosan dolgozik. Éppen a Don Juan egyik utolsó próbájára sietett, amikor válaszolt kérdéseire.
– Ha színészként hívják a Szegedi Szabadtéri Játékokra, akkor lehet nemet mondani?
– Még nem fordult elő. Tizenöt éve, de lehet, hogy még régebben járok Szegedre. Igazából még soha eszembe nem jutott nemet mondani.
– Melyik volt a legemlékezetesebb szerepe? Meglehet ezt nevezni annyi alakítás után, amit itt Öntől Szegeden láttunk?
– Valóban nagyon sokat játszottam itt, így nyilván erre a kérdésre nem könnyű válaszolnom. És nem csak Szabadtérin játszottam, hanem a városban máshol is. Még a Hági Étteremben is. Ám, ha a legemlékezetesebbre kérdez rá, akkor hirtelen azt tudom mondani, hogy Gérard Depardieu-vel való közös játékom volt. Vele 2014-ben Kodály Zoltán Háry Jánosában léptem fel. Depardieu a francia császár szerepét játszotta az operában, én pedig Ferenc császárét.
– Ha Szegedre gondol, akkor mi az a néhány szó vagy fogalom, ami legelőször eszébe jut a városról?
– Az az igazság, hogy ha Szegedre gondolok, akkor Szőreg jut először eszembe. Ott élnek a vadászbarátaim.
– Moliére Don Juanjában ön a címszereplő apját, Don Louis-t alakítja. Milyen az Ön által megformált figura?
– Nagyon szerepem Don Louis szerepét. Egy bolondos, egy kicsit feledékeny, egy kicsit hülye figura. Don Juan apjaként szeretné, ha a fia jó útra térne, de hogy mi a jó út, arról fogalma sincs.
– A próbák közötti szabadidejét hol tölti?
– Leginkább a szőregi vadásztársakkal töltöm együtt ezt az időt. Csatangolunk a város környékén.
– Jövőre újra, ugyanitt?
– Ha élünk, itt leszünk.
B. P., szeged.hu
Borítókép: Ha Szeged, akkor Bodrogi Gyulának Szőreg. Fotó: Menyhárt Luca, szeged.hu
