A Nemzet Színésze mozgalmas nyarat tudhat maga mögött: Bodrogi Gyula az inkább téli síparadicsomként elismert, ám nyáron is varázslatos St. Moritzban vakációzott, majd – Mánfán és Szőregen – a szenvedélyének hódolt: vadászott. A gondtalannak tűnő nyarat azonban beárnyékolta egy kolléga, Bujtor István betegsége.

Letaglózott Bujtor betegségének híre. Nap mint nap felteszem a kérdést magamnak: egy bivalyerős, sportos, szeretetre méltó, életvidám emberrel hogyan történhet meg ilyesmi? S ha válasz nincs is, nagyon szorítok neki. Bízok a felgyógyulásában! – summázza Bodrogi Gyula.

A Nemzet Színésze mindig is híres volt optimizmusáról. A Nemzeti Színház megújulását, sikerét például annak ellenére borítékolja, hogy a kritikusok jelentős része egyáltalán nem szimpatizál a Jordán Tamás igazgatói székébe ült Alföldi Róbert darabválasztási “filozófiájával”, stílusával, elképzeléseivel. Bodrogi az Alföldinek gyakran felrótt makacsságot, pökhendiséget sem észlelte eddig. – Ha mondok valamit, mindig elfogadja – említi a művész, aki gazdag pályája során eljátszotta már D’Artagnant, Dragotin erdélyi földbirtokost, Napóleont vagy Az ügynök halálában (éppen Alföldi rendezésében) Willy Lomant is. Nem mellékesen, 20 évig vezette a Vidám Színpadot –
Apropó, Vidám Színpad. Amióta a cégért lecserélték, Bodrogi Gyula még nem járt a Révay utcában. De nem azért, mert nem kíváncsi kései utódja, az immár a Centrál Színházat jegyző Puskás Tamás munkájára. – Ha lesz egy kis időm, elmegyek és megnézek néhány előadást – ígéri az egykori dirigens. Bodrogiban tehát nincs tüske a történtek miatt. A rá váró feladatok jobban érdeklik, mint a vélt vagy valós sérelmek.

Ősszel a Nemzetiben ő lesz Sróf mester Lázár Ervin mesejátékában, a Berzsián és Didekiben. Megkapta a bolond legendás szerepét Shakespeare Lear királyában. A Vesztegzár a Grand Hotelben című Rejtő-remekben Don Umberto Complimenti szállodaigazgató, bukott király és hajófűtő bőrébe bújhat. A János Vitézben már tavaly is ő volt a francia király, s mint mondja, nagyon élvezte a munkát.

Ahogy kellemesre, derűsre sikerült a vakáció St. Moritzban is. – Üdítő volt az itthoni döglesztő meleget hátrahagyni és Svájcban – ahol legalább 10 fokkal kevesebbet mutatott a hőmérő – kedvemre hűsölni. És akkor a vadászélményekről még egyetlen szót sem szóltam – folytatja élménybeszámolóját kópésan, amúgy bodrogisan.
Szinte kérés, kérdés nélkül folytatja a mesélést.

Történt, hogy Szőregen elvétetett egy bakot. Első mérgében azt állította, a puska félrehordott. Vadásztársai nem hagyták ennyiben a dolgot, száz méterrel odébb kiraktak egy teli vizes palackot. Kérték, vegye célba azt! Megtörtént. Bodrogi eltrafálta a flakont, rögvest igazolva, hogy korábban sem a puskával volt baj… 

– Ha már így alakult, hát viccesen megjegyeztem: bak és agancs híján főzzük majd ki a flakonomat! Nem hittem volna – végszavaz Bodrogi Gyula -, hogy a vadásztársak megteszik; így nem sokkal később az én megviselt pillepalackomat is úgy aggatták ki Szőregen, mintha díszes agancs lenne.

Szabó Zoltán Attila, mixonline.hu, 2009. szeptember 3.