Itt is, ott is megcsillan a vetés közt a belvíz az Alföldön. Az Atikövizig területén 29 ezer hektárt öntött el. Naponta egymillió köbméter vizet emelnek át a folyókba. Legrosszabb a helyzet talán Bakson és Csanyteleken, ott több helyen szivattyúznak a faluban.
Kapunk szép, zöld gumicsizmát Martonosi Csaba gát- és csatornaőrtől, mert az olvadás és az eső után azért már elég mély a talaj a csatorna partján. Gyalog könnyebb odajutni, mint autóval. Már távolról látszik: egy hatalmas, 16 méteres gémkinyúlású kotró tisztítja a szőreg-deszk-kübekházi főcsatornát. Belebólint, és könnyedén kiemel egy nagy adag iszapot, odacsapja a partra. Aztán lánctalpain hátrál egy kicsit és kotor tovább.
Közben a gátőr csapatával följebb a csatornaparton a fákat, bokrokat vágja ki. – Vigyázni kell nagyon, mert csúszik a rézsű, a motoros fűrésszel könnyen megvághatjuk magunkat, a társunkat – mondja.
Nem mindenki örül azonban a csatornakarbantartásnak. A környező földek tulajdonosai olykor fenyegetőznek, mert a kotró a partra rakja a húsz év alatt felhalmozódott iszapot. A csatornák partján a vízügy egy kormányrendelet értelmében hatméteres sávot használhat, de akadt olyan gazda, aki meg akarta verni a munkát végző csatornaőrt.
– A megelőző védekezés, a kotrás itt azért fontos, mert a belterületek vízelvezetését oldja meg. Szőregről, Deszkről vezeti el a vizet, amelyet átemelünk a Marosba – magyarázza Csörgő Gyula. A torontáli belvízvédelmi szakasz vezetője mutatja a 43-as főút mellett a csatornába torkolló árkokat. Deszk felől ömlik a víz, nagyobbra kellene nyitni a zsilip nyílását. Aki a főúton halad, a szőregi domb után oldalt láthatja: a csatorna egy szakaszát már kitisztították.
Deszk túlsó végén található a környék legjobb szivattyútelepe, napközben azonban csak a kisebb gép dolgozik. Kocsis István gépész fogad minket, miközben öntudatosan ugatva kocog felénk tízcentis lábain a telep őrző-védő kutyája.
A fehér-tói szivattyútelepről felügyelik a szomszédos telepeket is „békeidőben”, de most védekezés folyik, ilyenkor több gépészt vetnek be. A Fehér-tón napközben csak egy kisebb szivattyú emeli át a vizet a Marosba, de ez is fél köbmétert, azaz 500 litert szippant föl minden másodpercben. Éjjel, amikor kevesebb áram fogy, akkor járnak csúcsra: bekapcsolják a két nagyobb szivattyút, azok két köbmétert nyomnak a folyóba másodpercenként. A gépész mutatja: még ma éjjel is fogott jégtáblákat az uszadékot kiemelő gépi gereb.
Ahogy autózunk vissza Deszk felé, az út mellett látszik: a földekről igyekeznek a csatornába vezetni a vizet. Ilyenkor könnyű belátni, mekkora szükség van a sokszor elhanyagolt hálózatra. Az eliszaposodott, sűrűn benőtt csatornák végén hiába dolgozik a szivattyútelep, a víz alig-alig folyik le a folyópartig. Ha jobban megszippantják, az alsó szakasz kiürül, aztán csak lassan folydogál az utánpótlás fölülről. A vízügy nem is engedi azt, hogy a társulatok vagy az önkormányzatok a rosszabb állapotú csatornába torkolló árkokat kitakarítsák, mert nem tudnák a vizet befogadni.
A helyzet
Az Alsó Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság területén 29 ezer hektárt borít belvíz, ebből 9800 hektár vetés, 6900 szántó, 9800 rét vagy legelő – tudtuk meg Priváczkiné Hajdú Zsuzsától. Az ügyeletvezető elmondta: szinte a teljes területen első fokú belvízvédelmi készültséget rendeltek el. 23 szivattyútelep dolgozik, 1 millió köbmétert emelnek át naponta. Ennyi vízzel ötszáz ötven méteres úszómedencét lehetne megtölteni. Csongrád megyében 18 település rendelt el vízkárelhárítási fokozatot, Bakson és Csanyteleken másodfokú a készültség, több helyen szivattyúznak.
Délmagyarország Online, 2006. február 24.
