Letörték a szőregi márványkeresztet
Halottak napja éjszakáján kettétörték a szőregi katolikus templom előtti keresztet.
Szomorkodó idős asszonyok hajoltak mindenszentek reggelén a szőregi katolikus templom kertjében darabokra tört márványkereszt maradványai fölé. A feszület vízszintes tagozata öt darabra hasadt, a megfeszített Jézus fémből öntött szobrának mindkét karja levált. A vörös márványszilánkok a kereszt alatt vezető téglajárdát is beborították.
– Harmincnyolc éve vagyok pap, de ilyet még nem láttam… Miért tesznek ilyet az emberek? – tette föl magának a kérdést Kókai Pál, a római katolikus templom plébánosa. Elmondta, hogy a keresztet 1810- ben állították; ekkor kezdték építeni – Vedres István tervei szerint – a klasszicista stílusú templomot, amelyet hat évvel később szenteltek föl.
A plébános meggyőződése szerint alig hihető, hogy a közel kétszáz esztendős márványfeszület fölső része magától, valamely rejtett repedés miatt szakadt volna le, hiszen a kereszt a néhány nappal korábbi, már-már orkánszerű szélvihart is kibírta. Sokkal valószínűbb, hogy a templomdomb parkjában esténként duhajkodók lelkén szárad a rongálás.
Szinte minden éjszaka részeg fiatalok hangja veri föl a csendet: isznak, üvegeket törnek, szemetelnek – időnként motorral száguldoznak a fák és bokrok közt. Festékkel fújják le a templom falát, a kapuba vizelnek. A pap már többször kérte a rendőrség segítségét, de a vandálokat nem sikerült elriasztani. A templomot három éve kirabolták.
Kárbecslésre még nem jutott idő. A korpuszt (Jézus testét) egy fémmunkákhoz értő, helyi emberhez vitték, aki talán meg tudja még javítani. A kereszt darabjait megpróbálták összeilleszteni, de maguk sem tudják, egybeépíthető-e még a márványfeszület. A rendőrség vizsgálatot indított a rombolás ügyében.
Újhelyi István országgyűlési képviselő (ő értesítette lapunkat a rombolásról) a helyszínen kijelentette: gyűjtést szerveznek a helyreállítás költségeinek fedezésére. A városatya elhatározta: a közgyűlés hozzájárulását kéri ahhoz, hogy a jövő évi képviselői keretéből segíthesse a rekonstrukciót. Újhelyi István megígérte: maga is gyarapítja majd az adományok összegét.
A keresztnél azelőtt gyakran imádkoztak reggelenként. A lezuhanó márványdarabok összetörték a talapzat tövében elhelyezett vázát is, de a hívek nemrég piros virágokat tettek a megcsonkított feszület lábánál maradt cserepekbe is.
Délmagyarország, 2002. november 7.
