Óriási megbecsülésnek örvendett története 25 éve alatt a Szőregélő, illetve későbbi nevén Szőregi Regélő. Függetlenül attól, kik szerkesztették, ki volt a település önkormányzati képviselője, mindig az volt a fő feladata, hogy teret adjon az itt működő intézményeknek, civil szervezeteknek és szőregi polgároknak.
1995 tavaszán vetődött fel először, hogy Szőregnek kellene egy saját újság, amelyben beszámolnának a településen történtekről, illetve tájékoztatnák a polgárokat arról, milyen programok, események várhatók a közeljövőben. Ekkoriban Tóth Csaba volt Szőreg egyéni önkormányzati képviselője, aki szükségesnek tartotta önkormányzat munkájának közzétételét, ezért is tett javaslatot egy ingyenes lap elindítására a részönkormányzat egyik ülésén. Őszintén nem számítottam arra, hogy az idő előrehaladtával helytörténeti és állandó rovatok rendszeresen kitöltik az újságot – meséli az egykori képviselő, aki 75 évesen még mai is aktívan tanít egy szakképző intézményben.
A részönkormányzat az első pillanattól teljes mellszélességgel az újság mellett állt. Demcsák Zoltán a technikai feladatok összes tárházát magára vállalta. Dr. Péter László Szeged Város Díszpolgára, nemzetközi hírű irodalom- és helytörténész, Polner Zoltán költő és néprajz kutató cikkei folyamatosan emelték a kiadványt színvonalát. Dr. Tóth Csaba Zsolt fogorvos, ornitológia témájú és helytörténeti írásai, és az a közel kettőszáz választópolgár, akik tollat ragadtak és cikket írtak, mindannyian a képviselő segítségére voltak. Hatalmas segítséget nyújtott Dr. Lakatos Lajosné az általános iskola igazgató helyettese, aki önzetlen és odaadó munkájával sokat tett a lap színvonalának biztosításáért. Makó Mária a művelődési ház vezetője szintén szívén viselte a kezdeményezést.
Az első szám 1995 júniusában jelent meg – meséli Demcsák Zoltán, aki a lap mindenese volt, és a munkába bevonta a feleségét is. A kéziratokat a legtöbb esetben kézírással vitték be a szerzők a Tömörkény István Művelődési Házba, ahol időről időre összeült a szerkesztő bizottság, és kiválogatták, mely cikkek jelenjenek meg a következő számban. A terjedelem egy részét fenntartották a helyi vállalkozók számára, akik szerencsére sokat hirdettek, így a Szőregélő kiadásait jórészt fedezték ezek a bevételek. Kezdetben kétezer példányt juttattak el a szőregi háztartásokba, így minden helyi megtudhatta, mi történik a helyi iskolában, az óvodában, a nyugdíjas klubokban és természetesen a művelődési házban.
Minden estben az aktualitásokat és az állandó rovatokat részesítette a szerkesztő bizottság előnyben. A beküldött kéziratokat mindig megjelentettük, még ha esetlegesen a lap oldalszámának növelésével is járt. Nem mondom, bizonyos esetekben szükség volt némi stilisztikai csiszolásra, de ez nem járt a tartalom megváltoztatásával – emlékszik vissza a hőskorszakra Tóth Csaba, aki két cikluson keresztül képviselte Szőreget a szegedi városi közgyűlésben. Elfogadták, szerették és igényelték az újságot. Ha véletlenül kézbesítési hiba történt, reklamáltak a helyiek. Több innen elszármazott, sőt külföldi szőregi is járatta a lapot úgy, hogy a postaköltséget előre kifizették. Természetesen előfordult olyan eset is, amikor negatív kritikával illettek egy-egy cikket. Csak egy jellemző példa: Péter Laci bácsi felkutatta a „faluban” előforduló ragadvány- illetve gúnyneveket, amit aztán az érintettek egy része szóvá is tett.
Mivel a hirdetőink szerették volna több szegedi polgárhoz is eljuttatni a lapot, egy időben Újszegeden is terjesztettük a lapot – meséli Demcsák Zoltán, aki 2008-ig adta ki a lapot, amely 163 számot élt meg a 13 év alatt. A kezdeti időszakban a számítógép még ritkaságszámba ment a háztartásokban, ezért elég kalandos volt a kéziratokat összegyűjteni, a kézírásokat elolvasni, begépelni, majd tördelni. Büszkeséggel tölt el, hogy sok olyan kezdeményezés amit annak idején elindítottam, a mai napig aktuális – mondja Tóth Csaba. Ilyen a Rózsaünnep, az 1849. augusztus 5-i Szőregi csata évfordulójának megemlékezése, vagy maga az újság.
A település képviseletét 2002-ben átvevő Iványi Aurél is szívesen emlékszik vissza az újság történetének ezen szakaszára. Olyan megbecsülésben volt része a Szőregélőnek, mint semmilyen más kiadványnak, melyeket a helyiek olvastak – emlékszik vissza az egykori képviselő a 2000-es évek elejére. Míg sokszor látott olyat, hogy rózsatöveket a városi napilap régi példányaiba csomagoltak, addig soha nem szembesült azzal, hogy ilyen méltatlan sorsra jutott volna a helyi újság. Sokan otthon gondosan eltettek minden számot, így bármikor le tudnának emelni egy-egy példányt a múlt századból vagy az évezred elejéről.
Iványi Aurél azt tartotta fontosnak, hogy az internet tömeges elterjedése előtti korszakban friss információkkal látták el a szőregieket, akik ki voltak éhezve a helyi hírekre. Szerinte a Szőregélő inkább közvetítette a helyiek véleményét, minthogy azt alakítani szerette volna. Jöttek véleménycikkek, és minden politikai nézetnek teret adtak, ha az általuk közölni kívánt írás nem gyalázta a másik oldalt. Demcsák Zoltán is az tartja az újság legfontosabb örökségének, hogy nem rekesztettek ki senkit, ha kulturált hangvétellel kívántak vitába szállni másokkal a szerzők, akkor megjelenhetett az általuk leadott cikk.
Persze, a politika mellett egyházi hírek, helytörténeti írások, az oktatási intézmények beszámolói, valamint olyan fontos információk is megjelentek a lapban, mint az orvosi rendelő nyitva tartása. A szerzők örültek, ha megjelent az írásuk, és természetesen senki se kért honoráriumot a munkájáért. A lap azonban anyagilag mégis ellehetetlenült, ezért a 2008 decemberében megjelent számban a szerkesztők elbúcsúztak az olvasóktól.
2010-es megválasztása után Rózsavölgyi József képviselő javaslatára indult újra a helyi kiadvány, immár Szőregi Regélő néven. Nagyon fontosnak éreztem, hogy képviselőségem idején a szőregiek hiteles és hasznos információkat szerezhessenek saját környezetükről, s a szőregi és a marostői polgárok mindennapjairól, valamint az akkori fejlődési folyamatokról: az iskola és az óvoda infrastrukturális fejlesztésétől a hulladékudvar megtervezésén keresztül a köztéri szobrok megvalósításáig – emlékezik vissza a volt képviselő.
Nem csupán közhasznú információkat, de érdekes vallási, helytörténeti, vagy nemzetiségi híreket, anyagokat történeteket igyekeztünk a lapban közölni. Ez utóbbit azért tartottam fontosnak, mert mára már kicsiny szerb közösség régóta fontos része Szőreg életének – mondja Rózsavölgyi József.
A Tömörkény István Művelődési Ház munkatársai állították össze a lapot, de olyan jeles szerzői is voltak akkoriban az orgánumnak, mint Bálint József, Táncsics-díjas újságíró, Hencz Péter gyermekgyógyász főorvos, kultúrtörténeti kutató, vagy Miklós Péter történész, címzetes professzor. Természetesen a helyi iskola, óvoda, katolikus egyházközség életéről is hírt adtak. A volt városi képviselő úgy érzi, a maguk szerény eszközeivel, népszerű közösségi újságot sikerült teremteniük, amelyben minden szőregi találhatott hasznos és érdekes anyagot.
Olyan köztéri művészeti alkotások avatására került sor ebben az időszakban, mint például a Hősök terén álló Emese-kút, valamint a Thököly út és a Szőregi út kereszteződésében elhelyezett Huszlány-szobor. Rózsavölgyi József arra is büszke, hogy közreműködhetett a szőregi rózsa hungarikummá válásában, és hogy olyan jeles személyiségeket hívhatott meg, mint Pozsgay Imre, volt államminiszter, Jankovich Marcell, Kossuth-díjas rendező, Pomogáts Béla egykori ötvenhatos elítélt, később a Magyar Írószövetség elnöke, vagy Szakály Sándor történészprofesszor. Ezekről az eseményekről is természetesen beszámolt a Szőregi Regélő is.
A települést 2014 és 2019 képviselő Berkesi Ottó az évi 11 számból 9-et saját képviselői alapjából támogatott, a maradék két számra pedig a reklámokból befolyt összegekből jutott pénz. A kiadás költségeit jelentősen sikerült csökkentenie azzal, hogy ISBN számot szerzett a lapnak, így a nyomdai munkálatok után immár nem 27, hanem csak 5 százalékos ÁFA-t kellett fizetniük. Nem vett részt az újság szerkesztésében, de egy oldalt kapott arra, hogy beszámoljon a képviselői munkájáról. Rengeteg visszajelzés érkezett hozzájuk főleg a település facebook oldalán. Ez a fórum nagyon interaktív, így a pozitív és negatív vélemények is igen hamar eljutnak a címzettekhez. Berkesi Ottó fontosnak tartja, hogy a szőregiek továbbra is szinte napra kész tájékoztatást kapnak a település történéseiből, és a 2000 példányban megjelenő Szőregi Regélő hónapról hónapra ott van a helyiek postaládáiban.
Avramov András 2019-ben, a közel két évtizedes lokálpatrióta önkéntes munkáját követően, a szőregi közösségtől támogatást kapott, hogy a szőregi közösséget még aktívabbá és összetartóbbá tegye. A Szőregi Regélő ennek nagyon fontos eleme és ennek a közösségnek az összetartásához, identitásának erősítéséhez jó alap az eltelt 25 év.
A képviselő – kisebb kihagyással – 2002 óta aktív formálója a Szőregi Regélőnek. Első kézből tapasztalta meg a lap erősségeit, gyengeségeit és megbecsültségét is. 2020-ban minden eddiginek hitt bizonyosság megingott és valóban megváltozott a körülöttünk lévő világ. Még gyorsabban megváltoztak a médiafogyasztási szokások, a legtöbb információt már azonnal elérhetjük és el is akarjuk érni a közösségi médiában, és ott is szervezhetünk közösségi életet, eseményeket. Avramov szerint ehhez a megváltozott élethelyzethez gyorsabban kell alkalmazkodnunk, mint terveztük, különben nem leszünk összhangban az életünkben történő fejlődésekkel és hangsúly változásokkal. Hiszen nagyobb teher jut most azokra, akik a közösségekért dolgoznak. A megváltozott lehetőségek, a könnyebben elérhető azonnali információk mellett szembe kell nézni a pénzügyi források csökkenésével is.
A képviselő, aki választókerületi alapjából finanszírozza a lapot, biztos abban, hogy a Szőregi Regélő, Szőreg olyan hagyománya, ami mindannyiunknak fontos. Reméli, hogy a szőregiek közösen tesznek majd azért, hogy az újság még több tartalommal jelenjen meg és olyan finanszírozási modell lesz kialakítható, ahol a fenntartási akarathoz a közösségi erőforrásokat is hozzá tudják rendelni. „Ha szeretnénk a megőrizni a hagyományt és folytatni a velünk fejlődő jövőjét, akkor közösen kell érte tennünk. A Szőregi Regélő és a közösség is mi vagyunk.”
Szincsok György
Borítókép: Az újság, amely negyed százada szolgálja a szőregieket
