Sok érdekességet, helytörténeti adalékot megtudhatunk Péter László nemrégiben megjelent új kötetéből, Az ezeréves Szőregből, amelyben a szerző szeretett falujáról főként a Délmagyarországban és a Szőregélőben megjelent Írásait gyűjtötte össze.
Szőreget már a XII. század közepén keletkezett nagy Gellért-legenda említi: amikor 1029-ben Csanád vezér Ajtony legyőzésére készült, seregei Szőreg (Zewreg) és Kökényér (Kwkyner) bokraiban húzódtak meg. Ezt is megtudhatja az olvasó az 1933 óta Szőregen élő Péter László nyugalmazott egyetemi tanár új kötetéből, amely a lakóhelyéről szóló, az elmúlt több mint fél évszázadban írt tanulmányait, helytörténeti cikkeit tartalmazza. Nagy elégtétel ez a könyv a jeles irodalomtörténész, Szeged-kutató számára, hiszen – mint a hátsó borítón fogalmaz — a hetvenes években a politika elütötte attól, hogy faluja történeti monográfiáját szerkeszthesse. Az 1977-ben Szőreg és népe címmel megjelent munkát Péter László alapjában elhibázott könyvnek tartotta, és kiegészítő célzatú tanulmányban tette közzé pontosításait. A kötet első fejezete ezt az írást is tartalmazza. A Nevek címet viselő második fejezet a falu és néhány utcájának elnevezését vizsgálja, az Emlékek című harmadik többek közt olyan kérdéseket tisztáz: Mikor épült a templom? Kik szavaztak száz éve Szőregen? Olvashatunk még a szőregi kertészet úttörőiről, a szélmalomról, a település szerb kapcsolatairól is.
Önálló fejezet foglalkozik az 1848-49-es szabadságharc szőregi vonatkozásaival, a véres vasárnappal, a szőregi csatával, valamint egy másik a cserkészet helyi történetével. Az Arcok fejezetben Szőreg jeles szülötteiről, többek között Todor Illic Cesljar egyházi festőről, az 1845-ben a Dömötör-templom új óráját elkészítő Bognár Lajosról, a szőregi népköltőkről esik szó, valamint itt kaptak helyet például a Szív utcában ásató Móra Ferencről, a népdalgyűjtő körútja során a faluban is megforduló és hangfelvételeket készítő Vikár Béláról, Újházy Ede 1898-as „vendégszerepléséről” szóló írások is.
Az utolsó fejezet A közelmúlt címet viseli, bár az első három írás az 1918-as szerb megszállással kapcsolatos. Olvashatunk még az 1956-os forradalom szőregi vonatkozásairól, a rózsások szövetkezetéről, a megújult szőregi templomról, Szőreg és Szeged viszonyáról. A kötet végén praktikus, alapos kronológia és névmutató segíti a gyors tájékozódást, valamint régi képeslapok segítségével kaphatunk képet a falu elmúlt egy évszázadáról.
Péter László új kötete – amelynek megjelentetése Tóth Csaba önkormányzati képviselőnek és Demcsák Zoltánnak, a Szőregélő szerkesztőjének és kiadójának köszönhető – nemcsak a szőregiek érdeklődésére tarthat számot, hanem szellemes, humoros anekdotái, kultúrtörténeti érdekességei, remek stílusa mindenki számára élvezetes olvasmánnyá avatják.
H. Zs., Délmagyarország
