Az alapítvány intézményesen gondoskodna a sérült fiatalokról

Autista gyerekeken és szüleiken szeretne segíteni az az alapítvány, mely három hete egy napközit működtet Szőregen. Önkéntesek térítésmentesen vigyáznak az állandó felügyeletet igénylő sérült gyerekekre. A lelkes aktivisták egy intézmény létrehozásán is gondolkoznak, ehhez azonban rengeteg pénzre lenne szükségük.

Autistasziget néven napközis tábor működik immár három hete egy szőregi magánházban. Sérült gyerekekre vigyáznak itt szakemberek, ezzel is segítve a szülőket, akiknek a tapasztalatok szerint nagy gondot jelet iskolaszünetben gondoskodni az állandó felügyeletet igénylő fiatalokról. A napköziben az autisták igényeinek megfelelően szigorú napirendben váltják egymást a fejlesztő-, illetve a szórakoztató programok, így a nyaralás idejére sem zökkennek ki a számukra elengedhetetlen tanulásból.

Az ötlet két lelkes önkéntestől származik, akik a cél érdekében bejegyeztették az Autisták Foglalkoztatásáért kiemelten közhasznú Alapítványt is. Egyikük még a családi örökségét, egy családi házat is felajánlott az alapítvány részére, hogy itt rendezhessék be a napközit. – Mindenünk, amink van – játékoktól a számítógépig –, magánadományokból gyűlt össze – mondta Calosi Klára kuratóriumi elnök. – Távlati terveinket azonban önkéntesekkel, alapítványi keretek között nem tudjuk megvalósítani. Ahhoz, hogy igazán tudjunk segíteni, pénzre lenne szükségünk.

Az autistasziget ugyanis jelenleg csupán annyit tud nyújtani, hogy a gyógypedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel, amíg a szülők dolgoznak vagy ügyeket intéznek. Mivel egyelőre két önkéntes dolgozik itt, maximum négy autista felügyeletét vállalhatják, a létszám pedig a jövő héten már be is telik. Ennél viszont jóval nagyobb lenne az igény erre a szolgáltatásra.

– Hihetetlen nagy segítség számunkra ez az alapítvány – mondta az egyik édesanya, Kármánné Szvoreny Ilona. – Tavaly nyáron azért hagytam ott a munkahelyemet, mert másként nem tudtam volna gondoskodni a fiamról, Marciról. Most viszont az iskolaszünetben is tudok pénzt keresni, mindeközben pedig tudom, hogy jó helyen, fejlesztő környezetben van a gyerekem.

Nem csak nyáron lenne azonban nagy szükség egy ilyen speciális intézményre. – Tizennyolc év felett az autisták már nem járhatnak iskolába, a szülők így maximum otthonba adhatják be őket, ahol fogyatékosok között élnek – mondta Krasnyánszky Istvánné alapítványi titkár. – Pedig az autizmus nem fogyatékosság, csupán kommunikációs, illetve szociális kapcsolati zavar. Sokkal hasznosabb tagjai lehetnének az autisták a társadalomnak, ha megtanulnának néhány egyszerű munkát, és dolgoznának. Ilyen oktatási céllal szeretnénk létrehozni egy nappali foglalkoztatót.

Ehhez viszont rengeteg pénzre, legalább tízmillió forintra lenne szükségük, hiszen ezt csak intézményi háttérrel lehetne megvalósítani.

Folyamatosan írják az adománykérő leveleket, egyelőre azonban még csak visszautasítással találkoztak. Pedig jelen helyzetükben még a legapróbb segítség is számítana. Nincs például kábeltévéjük: a gyerekek a gyógypedagógusok által videóra felvett meséket nézik, és a hivatalos ügyeket is saját mobiltelefonjaikról intézik.

– Bízunk benne, hogy egyszer talán lesz valaki, akit megérint az autisták sorsa, és segít megvalósítani az álmainkat – mondta Calosi Klára. – Kész terveink vannak, és addig küzdünk, amíg ezeket valóra is váltjuk.

T. K.
Délmagyaroszág Online, 2006. július 29.