Szőregen már vége az ünnepnapoknak. A közelmúltban megkezdődtek a dolgos hétköznapok a megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokság győztes együttesénél. Először nem akartam hinni a fülemnek, amikor elterjedt a hír, hogy a Kuvaitból visszatérő Antal Péter lesz az NB III-ba került Szőreg edzője. A napokban aztán megjelent teljes életnagyságban a szerkesztőségünkben Tóth András, a szőregi klub elnökének, a csábítónak és a bajnokcsapatot fabrikált játékos-edző, Széli Jánosnak a társaságában.

– Ismert az a szlogen, hogy az újszülöttnek minden vicc új. Tehát, olyan régen elmentél Szegedről, hogy nagyon sok olvasónknak – nem akarlak megsérteni – nem mond semmit a neved. Mikor is játszottál itt?

– Onnan kezdeném, hogy 1972-ben hívott a Vasasból Dobozy István, a SZEOL SC akkori szakosztályvezetője. Szívesen választottam Szegedet. Négy évig kergettem a labdát abban az osztályban amelyben éppen a Tisza-parti csapat szerepelt. Bundzsák Dezsővel két nagyon szép évet töltöttem el. A Vasas Izzóba igazoltam 1976-ban. Egyébként 130 NB l-es mérkőzést játszottam.

– Szűcs Lajossal aztán elbúcsúztattak Vácon egy Fradi elleni mérkőzésen.

– Jól emlékszel! 1980-ban hagytam abba az aktív labdarúgást.

– Edző lettél.

– Négy évig a Vasasnál a tartalék és az utánpótlás együttessel foglalkoztam. Voltam Ilovszky Rudolf pályaedzője. Aztán NB Il-es együttesek, a Ganz-MÁVAG és az Építők, következtek. Majd ismét a Vasasnál vállaltam szakmai munkát, mert Gelei Imre hívott vissza. Az kemény időszak volt: nyolc csapattal kellett foglalkoznom.

– Kuvaitba hogy kerültél?

– Egy menedzser útján. Először Katarba mehettem volna, de amikorra összejött az üzlet, jó magyar szokás szerint, megfúrtak. Szerencsére sikerült ez a kuvaiti edzőség.

– Ha jól tudom, mindössze egy évig tartott…

– Azért ennyi ideig, mert az itthoni problémák miatt már-már összecsaptak felettem a hullámok. Pedig már a szerződésem lejárta előtt tárgyaltak a hosszabbításról az ottani vezetők. Lehet, hogy rosszul hangzik az én számból, de elégedettek voltak a munkámmal. Egyébként három év kint tartózkodást terveztem.

– Igaz, hogy Mezey Györggyel voltál egy csapatnál?

– Gyurival egy klubnál, a második ligás Tadhamonnál, voltunk. Nekem az utánpótlás nevelése volt a feladatom.

– Milyenek a kuvaiti gyerekek?

– Borzasztóan érzik a labdát, de van egy nagy hibájuk: nem tudják mi az az európai fegyelem. Túlságosan is el vannak kényelmesedve. Ha nem ment értük a klub busza, még az edzésre sem jöttek el.

– Azért Szőregen más miliőben kell dolgozni. Hogyan kerültél az NB III. újoncához?

– Pontosan húsz éve van nekem egy barátom, aki most Szőregen lakik, a neve Füzesi Károly. Összejárunk családostól. Mivel Karcsi egy időben a Szőregnél volt elnökhelyettes, én a labdarúgással kapcsolatos minden szegedi és szőregi dologról értesültem. A szőregi foci második otthonában, a Sport Büfében pedig Tóth András mindig mondta, hogy egyszer még én leszek a csapatuk edzője. Akkor nem gondoltam volna, hogy egyszer ez be is következik.

– Mégis, hogy jutott az eszükbe Antal Péter? Honnan tudták meg, hogy Kuvaithól hazatér? – tettem fel a kérdéseket a legilletékesebbnek, Tóth Andrásnak.

– Olvastam a Nemzeti Sportban, hogy Mezey hazajön. Úgy gondoltam, akkor Antal sem marad. Felhívtam a feleségét, s tőle érdeklődtem Peti felől. Megerősítést kaptam abban, hogy most van a legjobb lehetőségem Antal megszerzéséhez.

– Szegedet nagyon a szívembe zártam. Egy kicsit mindig is számítottam arra, hogy egyszer megkeresnek a Tisza partjáról. Azonban nem mindenáron akartam ide kerülni, hiszen engem most is vártak már ötödik alkalommal életre hívott versenyre eddig az ország 22 egyesülete küldte el nevezését. A program szombaton 14 órakor a fogathajtással kezdődik, míg vasárnap 9 órakor stafétaugratás lesz az első szám. már a Vasasnál. A szőregiekhez éppen ezért az volt az első kérdésem: mi lesz Széli Jánossal? Csak akkor mondtam igent, amikor megnyugtattak, hogy közös a klub és János között az egyezség.

– A megyei bajnoki cím még nem elég, hogy a Szőreg megkapaszkodjon az NB Hl-ban. Ahhoz erősebb csapat és edzés kell.

– Nagyon örülök, hogy olyan együttes hívott, ahol komoly célt, a bentmaradást, kell megvalósítani. Szeretnénk ,megtartani azokat a játékosokat akik kivívták a szép sikert, de elkerülhetetlen néhány poszton az erősítés. Most éppen ezen dolgozik Tóth András és a segítségét felajánló Széli János. Vannak már aláírt igazolásaink is…

– Megyünk a pénz és a játékosok után. Mert mindkettőre nagy szüksége van a Szőregnek… – mondta búcsúzóul Tóth András.

Süli József, Délmagyarország

Borítókép: Antal Péter (balról) Tóth András klubelnökkel. Fotó: Schmidt Andrea, delmagyar.hu