Nagylelkű adományozójukról, Tolnai Györgyné Szóráth Annáról nevezték el a szőregi idősek házát.
– Tolnai Györgyné Szóráth Anna és férje a származásuk és birtokméretük miatt munkatáborba került az ötvenes években. Visszatérve mégis annak a közösségnek akartak örömet szerezni, amelynek a vezetői kitaszították. Szőreg akkor még önálló község volt, a mostani téesziroda környékén volt egy nagyon pici kis cukrászda. De olyan kicsi, hogy ha ketten krémest ettek odabent, egynek ki kellett jönni, hogy a harmadik is hozzáférjen. Ezért a legendárium szerint Tolnai néni azt mondta, a templomnál lévő házát odaadja a szőregi időseknek, hogy legyen egy hely, ahol nyugodtan megehetnek egy krémest – elevenítette fel a nagylelkű adományozó alakját a Szőregi Idősekért Alapítvány elnöke, Bálint János.
Így lett az épület a községi tanács, majd a szegedi önkormányzat tulajdona. Működött benne iskola, napközi, majd nagyjából húsz éve a szőregi idősek használatába került. Előbb éjjel-nappali gondozási központ, majd a jogszabályok szigorításával kistérségi napközi, illetve idősklub lett belőle, míg az anyagi szorítás miatt három éve az is megszűnt. Végül a város visszavette az ingatlant a kistérségtől, és a művelődési ház felügyelete alá helyezte. A házért folytatott mozgalomból nőtt ki az alapítvány.
Minden hónap második keddjén összejövetelt szerveznek az „örökifjaknak” ebéddel, süteménnyel, programmal, beszélgetéssel. Ápolják Tolnai néni emlékét. A napokban emléktáblát avattak a tiszteletére a róla elnevezett ház falán. Miletin Emilné tanárnő olvasta fel a Délmagyarországban megjelent Az élet értelme című olvasói levelet, melyet Berecz Árpádné írt. A délutánt Szerb utcai óvodások műsora, csirkepaprikás és sütemény tette teljesebbé. Utána Vörös Ilona beszélt a hortobágyi munkatáborban töltött éveiről.
Dombai Tünde, delmagyar.hu
Borítókép: Tolnai emléktáblát avattak a szõregi Faluház belsõ falán, óvodások mûsorával és a nyugdíjas klub részvételével. Fotó: Karnok Csaba, delmagyar.hu
