A világhírű szőregi rózsatövek titka

A szőregi rózsatő termesztése több mint százéves múltra tekint vissza, és az országban egyedülálló hagyományokkal rendelkezik.

A Tisza-Maros torkolat környéki magas humusztartalmú, jó vízháztartású talaj és a sok napsütéses óra kedvező feltételeket teremt a termesztéshez, ám a szőregi rózsatő külföldön is jól csengő hírnevét és elismertségét több nemzedék alatt megteremtő és fenntartó kertészetek száma évről évre fogyatkozik. Pedig az érdeklődés folyamatosan növekszik a szőregi rózsa iránt.

A szőregi rózsatő minőségét a napsütéses órák száma mellett meghatározza a nappalok hosszúsága, valamint a fényerősség is. Szőreg környéke Magyarország legmelegebb nyarú és leginkább napsütötte vidéke, ott a legkedvezőbb a tenyészidőszak hossza az egész országban.

A Tisza-Maros torkolat környékének tápanyagdús, laza szerkezetű, megfelelő vízháztartású öntéstalaja kedvez a termesztésnek.

A folyók közelsége növeli a páratartalmat, és könnyíti az öntözést. Ezen adottságok hatására intenzív a rózsatövek gyökérzetének fejlődése, a tőhajtásképződés, a virág színe élénkebb, továbbá vastagabb, érettebb ágak fejlődnek, ami feltétele a megbízható, viszonylag hosszabb tárolásnak és a telepítés utáni biztonságos eredésnek. A különleges természeti adottságok, és az apáról fiúra szálló szakmai tudás alkalmazásának eredményeként a szőregi rózsatő bármely éghajlati adottságok közé kerülve megtartja kiváló tulajdonságait.

A rózsatő rendkívül munka- és szakértelem-igényes termesztését jellemzően többgenerációs családi gazdaságok vállalják.

A termesztési hagyományokat, a kézi szemzés technikáját, a szaktudást és a szakértelmet nemzedékről nemzedékre átörökítik. A szőregi rózsatő Európa-szerte elismert, kiemelkedő minőségéhez a modern technológiai eljárások mellett a mai napig is szükség van a kétkezi munkára, erre viszont egyre kevesebb munkavállaló hajlandó. Míg korábban több száz család megélhetését adta a rózsatermesztés, addig napjainkban csupán 30-40 foglalkozik vele a környéken.

Évente félmillió

A szőregi Bata Kertészet az egyik legnagyobb rózsa- és gyümölcsfaoltvány-termesztő kertészet a környéken. A vállalkozás vezetője Bata András, akinek a szülei 1969 óta foglalkoznak rózsatő-termesztéssel. Kezdetben évi 4-5 ezer rózsatövet termeltek, majd amikor a 90-es években Bata Andrással bővült a családi kertészet, elkezdtek gépesíteni.

Traktort, földet vásároltak, a családi cég ugrásszerűen fejlődött.

Tavaly mintegy 500 ezer rózsatövet forgalmaztak. A kertészet szabadgyökeres és gyökércsomagolt rózsát értékesít két nagy áruházláncnak, illetve kertészeti árudáknak, viszonteladóknak. A rózsatövek 50%-át külföldre, elsősorban Hollandiába, Romániába, Szlovákiába adják el. A sokéves tapasztalat alapján állítják össze az éves szemzési tervet, jellemzően 20% futó, 20% po­lyantha, 60% teahibrid nemes rózsát termesztenek, ezeken belül is a piros és a sárga virágszín a meghatározó. Mintegy száz fajtával dolgoznak.

A koronavírus-járvány hatására a rózsa iránt is megnőtt a kereslet, a tavaly tavaszi és őszi szezont is igen sikeresen zárták, ennek ellenére idén feleannyi rózsatövet termelnek, tudtuk meg Bata Andrástól.
A jelenleg húsz embert állandóan, tehát télen is foglalkoztató kertészetnél is hatalmas gondot okoz ugyanis, hogy nincs elegendő szakképzett és betanított munkaerő a környéken. A fiatal, jó munkabírású dolgozók nagy részét a hazainál több fizetés külföldre csábította, az idősebbek pedig már nem vállalják a nehéz fizikai terheléssel, sok hajolgatással járó kétkezi munkát.

Pedig a rózsák kereslete már a járvány előtti években is érezhetően nőtt, sőt idén bizonyos típusokból már hiány is tapasztalható.
Ez a termelők számára némi könnyebbség, hiszen az árprés már nem szorítja őket annyira, hosszú idő után enyhe áremelésre is lehetőségük van. Az idei hűvös tavaszi idő, és a késői fagyok a rózsát nem károsították ugyan, de a gyümölcsfa-oltványokat igen. Bata András szerint a rózsa az ideinél erősebb fagyokat is elviseli, sőt azok hatására még jobban is bokrosodik.

Kézi ültetés, szemzés

A rózsatőtermesztés első lépése a vadrózsa (Rosa canina, Rosa multiflora, Rosa dumetorum Laxa) csipkebogyójának ledarálása és kirostálása. A tisztított magokat technológiától függően ősszel vagy tavasszal vetik el, majd az egyéves magcsemetéket kitermelés után méret szerint osztályozzák (2/4 mm, 4/6 mm, 6/8 mm, 8/10 mm) és kötegelik. A Bata Kertészet az egyéves magcsemetéket – a vadrózsa alanyokat – készen vásárolja, majd azokat méret szerinti sorrendben ülteti tavasszal a területre. Telepítés előtt nagyon fontos a mélyszántás, azt rendszerint még az ősz folyamán eligazítják talajmaróval, hogy egyenletes felületet kapjanak. Az alanyokat február közepétől márciusig ültetik el, hagyományosan, kézzel.

Bata András szerint a gyökérnyak magasságát így lehet egyenletesre beállítani, ami azért fontos, mert később sokkal könnyebb lesz a szemzés munkálata.

A magcsemetéket kifeszített drót mellett, 80 centiméteres sortávra, 9-10 centiméteres tőtávra ültetik. Az állományt gyommentesen tartják, kártevők és gombák ellen védekeznek.

A termesztés legmunkaigényesebb folyamata a szemzés. A rózsát június közepétől augusztus közepéig lehet eredményesen szemezni. A szemeket az előző évben beszemezett, egészséges nemes rózsafajtákról szedik. A szemzéshez a vadrózsaalanyok gyökérnyakának kiszabadítása, azaz a nyitás gépesíthető. A Bata Kertészetben az erre a célra átalakított szőlőkifújó megmozgatja a csemetesor melletti talajt, majd a ventilátorai elfújják a földet az alany gyökérnyakáról. A nemes rózsáról szedett szemzőgallyon lévő rügyeket a szemzőkéssel levágják, és a magcsemete gyökérnyakának bőre alá helyezik, majd kötözik. Ennél a munkafolyamatnál óriási jelentősége van a szaktudásnak: egy kezdő szemző napi 500, amíg egy gyakorlott dolgozó napi 3000 tő rózsát tud szemezni. Mindezt folyamatosan térdelve, hajolva kell végezni.

A szemzést a legvastagabb szárú magcsemete-sorokkal kezdik, és mire a szemzési időszak végére érnek, a legvékonyabb szárú magcsemeték is megerősödnek.

Az alvószemzés az első évben jellemzően nem hajt ki, csak a következő év tavaszán. A kihajtás elősegítéséhez a szem fölött az alanyt éles metszőollóval kell visszavágni, azaz el kell végezni a szemre metszést. Erre késő ősszel, novemberben – ha az időjárás engedi, decemberben is –, illetve a következő év tavaszán a fagyok elmúltával kerülhet sor. Bata András az őszi szemre metszést javasolta, mert tavasszal rengeteg az egyéb munka is. Az így keletkezett nemes csonk szép lassan hozza a már többségében nemes hajtásokat. A hajtások között azonban még lehet később is vadhajtás, ezeket is el kell távolítani, ezt nevezik vadalásnak. A vadhajtások megjelenése természetes folyamat, az eltávolításukra azért van szükség, hogy ne vonjanak el tápanyagot a nemes csonktól. A zsenge vadhajtásokat kézzel törik ki, az erősebbeket a későbbiek folyamán az erre a célra kialakított éles szerszámmal távolítják el. A vadalást folyamatosan, a kitermelésig végezni kell.

A nemes rügy kihajtását követően a virágnyíláskor tudják ellenőrizni a nemes fajtaazonosságát, illetve a szemzés sikerességét, az elültetett sorokat is akkor táblázzák ki.

Őszre fejlődik ki a kész rózsatő, a kettő-ötágú tövek jó minőségű áruképes példányok, az ennél több hajtással rendelkezők azonban rosszabbul erednek.

Kitermelés előtt silózógéppel 30-40 centiméterre visszavágják a töveket, majd rázóvillával eltávolítják róluk a földet. Őszi értékesítéshez szeptember elején kezdik el kitermelni a rózsákat, majd azonnal teherautóra rakodják és csomagolják. A rózsák nagy részét azonban csak október végén termelik ki, majd hűtőházban 2 °C-on tárolják a tél folyamán. Ezeket a töveket február közepén szállítják az áruházláncokba, és csak közvetlenül szállítás előtt csomagolják őket.

Mi lesz velük?

Godzsák Zoltánné szintén Szőregen termeszti Márk Gergely mintegy száz rózsafajtáját, és volt időszak, amikor több mint négyszáz fajta termesztését hangolta össze. 1999 óta egyedül ő termeszti a híres nemesítő rózsafajtáit kereskedelmi célra. A több évtizede rózsatermesztéssel foglalkozó kertész hölgy is arról számolt be, hogy az elmúlt években megugrott az érdeklődés a magyar nemesítésű rózsák iránt, több a vevő, és nagyobb, esetenként több százas, több ezres tételeket is vásárolnak.

Nagyobb mennyiségeket parkosítási célból vesznek az önkormányzatok, szervezetek, de magánemberekhez is egyre inkább eljut a jó minőségű magyar rózsák híre. A termelő úgy gondolja, hogy a hazai rózsát is előnyben részesítik a fogyasztók.

A sok fizikai munkával járó rózsatermesztést azonban már nem tudja tovább folytatni, a közeljövőben felhagy vele. Jelenleg azon dolgozik, hogy biztos kezekben tudja a fajták egy részének a további termesztését, illetve Márk Gergely rózsafajtáinak örökségét. Bata Andrással közösen azokat a fajtákat keresik, amelyek versenyképesen és gazdaságosan termeszthetők nagyobb mennyiségben, és sikerrel népszerűsíthetők a hazai fogyasztóknak.

Rass Krisztina, magyarmezogazdasag.hu