A szőregi csatára emlékeztek

Ágyú- és puskalövéssel emlékeztek péntek délután a szőregi csatára. Az ütközet helyszínén hagyományőrző ezredes idézte fel a 173 évvel ezelőtt történteket.

A 19. századi magyar szabadságharcnak szőregi vonatkozása is volt: 1849. augusztus 5-én itt is zajlott egy ütközet. Erre emlékeztek tegnap délután a Hősök terén. Mint elhangzott: bár vesztes csatáról van szó, a településrész büszke lehet rá, hogy itt is folyt harc a szabadságért.

Az ünnepség elején a Tömörkény Művelődési Ház, a szegedi és a szőregi részönkormányzat, valamint a szőregi rózsahölgyek nevében helyeztek el koszorúkat azon hősök tiszteletére az emlékműnél, akik életüket adták az ütközetért. Ezt követően a Szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyományőrző

Egyesület tagjai díszlövést adtak le, majd Vass László ha­­gyományőrző ezredes, az egyesület elnöke idézte fel a 173 évvel ezelőtt történteket.

– Abban az évben is ugyanilyen tikkasztó meleg volt – mondta. – A 25 ezer fős osztrák sereg 40 ezer magyarral nézett szembe. Létszámfölényben voltunk tehát, ez azonban nem jelentette, hogy mi voltunk az esélyesebbek, hiszen katonáink közül 7-8 ezer főnek egyáltalán nem volt fegyvere, további 5-6 ezer embernek pedig csak egy kiegyenesített kaszát adtak. Ráadásul míg osztrák oldalon a Magyarországon harcoló orosz csapatok legjava egészítette ki az osztrák veterán katonákat, a mieinket néhány héttel korábban toborozták össze – tette teljessé a képet az ezredes.

Az ütközetek központja a mos­­tani csempeboltnál volt, a harctér pedig egészen Újszent­ivánig kiterjedt. Ott keltek át ugyanis a töltésen az ellenséges csapatok, hogy bekerítsék a magyarokat.

– A nyolcezres magyar lo­vasság ezt a bekerítési kísérletet visszaverte, de a 17 órakor indult gyalogos támadást már nem sikerült megállítani. Összesen 190 osztrák ágyú lőtte a seregünket, amelynek szerencsére sikerült visszavonulnia, így nem szenvedtünk jelentős veszteséget. Mintegy 250 magyar katona esett el – zárta a csata felidézését Vass László, aki előadásában még olyan érdekességekre is kitért, miszerint a lőszerraktár a két templomban volt, illetve hogy a kukorica abban az évben olyan nagyra nőtt, hogy az innen tá­­madó osztrákoknak még a kalapja sem látszott ki belőle.

Az ünnepség ágyúlövéssel zárult.

delmagyar.hu