Szinte csak kérdések vannak, de egyvalamire azért kaptak választ az egykori Szent Fülöp-monostor kapcsán a Móra Ferenc Múzeum régészei: arra, hogy csakugyan létezett és maradt is belőle valami, ott, ahol keresik, a temetődombon. A szőregi ásatáson jártunk Löffler Zsuzsanna ásatásvezetővel: csoportja a harmadik, ami kutatja a területet a monostor után. A romokra közel száz éven át temetkeztek, ami a föld felett volt, azt építőanyagnak hordhatták el, de a sírkeretek egy része is az Árpád-kori téglákból készült. Még elején járnak a kutatásnak, de a másfél méter széles feltárt falak, és a megtalált értékes anyagok azt mutatják: itt egykor nem egy néhány fős apró monostor állt, hanem inkább a szerivel vetekedő méretű.

– Mindig is úgy tartotta a hagyomány, hogy ezen a dombon állt az Árpád-kori Szent Fülöp monostor – mondta Löffler Zsuzsanna ásatásvezető, a Móra Ferenc Múzeum régész munkatársa az ásatás helyszínén, ahol száz éven át temető működött. Szőreg belterületén, a makói széléhez közel, a hordalékból kialakult dombon Árpád-kori plébánia maradványait már megtalálták korábban, ennek nyomait ma is láthatjuk. Kutatott a XIX. században a szőregi plébános is, írásai nyomán hivatalosan először Reizner János vezetett ásatást 1903-ban, ami a monostort célozta meg, majd Trogmayer Ottó 1976-77-ben. Bende Lívia a plébániatemplomnál hitelesítő ásatást végzett a 90-es évek végén. Löffler Zsuzsanna és csapata az NKA-nál nyert pályázatot a kutatásra a monostor után, a pályázathoz az önerőt a Móra Ferenc Múzeum biztosította.

 

Háromhajós templomot számolt ki Reizner

A domb soha nem volt beépítve. Ennek egyik oka lehet, hogy a hagyomány szerint Szőreg Árpád-kori monostorát rejti, egy másik, hogy mint említettük, volt rajta egy temető. Bizonyíték viszont nem sok volt rá, hogy itt egykor monostor állt:

olyannyira nem volt a felszínen nyoma, tudtuk meg Löffler Zsuzsannától, hogy a kutatás még azt is felvetette, mi van, ha nem is itt kellene keresni?

A domb nyugati végében álló falakról a második ásatásnál kiderült, hogy egy plébánia maradványai, ami a XI. században épülhetett, téglás része pedig az Árpád-kor vége felé. Nem tartozhatott a monostorhoz, mert ahhoz túl kicsi. Voltak olyan elképzelések is, hogy az oroszlámosi monostorként emlegetett megegyezhet a szőregivel, de ezt megcáfolták.

Reizner és Tömörkény István a domb ma már leszakadt keleti részénél találtak meg egy falat, ami egykor egy, a dombot körbevevő kerítés része lehetett, ennek megújításába utólagosan beépítve pedig egy oszlopfőt, ami biztosan az egykori monostorból származott. Reizner utánajárt a párhuzamoknak és abból, hogy mekkora volt maga az oszlopfő, kiszámolta:

itt egy háromhajós, 33 méter hosszú csarnoktemplomnak kell lennie.

Az említett kerítést Trogmayer Ottó is megtalálta: az ásatásokon két olyan falszakasz került elő, amelyek az apátsághoz köthetőek, az egyik a kerítőfal részlete lehetett, a másik falat a kolostor refektóriumának lehetséges maradványaként azonosították. Az apátsági templom nyomait sajnos nem találták meg. Kibontották a temető egy részét, amit először azért hittek Árpád-korinak, mert az akkori téglákat használták fel a sírkeretekhez: ahogy a felszínről is azért tűnhettek el a monostor nyomai, mert egyszerűen széthordták építőanyagnak a környékbeliek.

– A huszadik századi öregek még emlékeztek rá, hogy a nagyapjuk innen hordta a téglát

– említette Löffler Zsuzsanna: örülne is neki, hogy ha szőregi portákon tudnak róla, van innen származó tégla, kő, azt megvizsgálhatnák.

 

A díszítőanyagok is nagy épületről árulkodnak

Miközben lemásztunk a gödörbe a feltárt sírok közé, hogy megtekintsük a sajtónak elöl hagyott csontvázat – idős ember, fogai az ínyig lekopva, meg is állapítottuk, nem fogászhoz jár már, hanem régészhez -, na meg a másfél méter vastag feltárt Árpád-kori alapfalakat, megtudtunk még néhány dolgot az egykori monostorról. Például azt, hogy kevés biztos dolgot tudni róla. Szent Fülöp görög nevű szent ugyan, de nem tudjuk, ortodox monostor volt-e. Azt sem, hogy a XI-XII. századon belül pontosan mikor épült, azt sem, a XIII. században mikor pusztult el: Löffler Zsuzsa elmondása szerint a kun lázadásokhoz lehet kötni a megszűnését.

A török időkben meg aztán maga Szőreg is elnéptelenedett, az 1740-es években kezdtek újra betelepülni az emberek. Ekkor nyitották a temetőt is a dombon, ami körülbelül száz éven át működött, az új temető 1836-os megnyitásáig: legalább négy rétegben fekszenek a vázak. Csecsemősírok azonban még az 1850-es évekből is találhatóak itt a legfelső rétegben, szép festett fakoporsókkal, amik szétmállanak, ha megpróbálják kiemelni azokat: azt feltételezik, hogy a kereszteletlenül meghalt csecsemőket hordták ide, akiket nem engedtek a működő temető földjében nyugodni.

Némelyik feltárt sír körül látni az Árpád-kori téglákból rakott keretet, és ahogy az látszik is a feltárt vaskos kőfalon, nem hogy a romok közé, de olykor konkrétan a romokba temetkeztek: ha kő állta a sírásó útját, belevájt, ha kellett, lepattintott belőle, volt, akit szinte beletemettek a falba. Viszont azt is látni ezeken a falakon, hogy nem tartozhattak egy apró, pár fős monostorhoz, ahhoz túl szélesek, de a több rétegű temetkezés a belső szinteket sajnos eltüntethette.

Ezt bizonyítják a Szőreg, Apátság lelőhelyen kiásott maradványok is: többféle márvány mellett egy tenyérnyi darab porfirt is találtak, ez a zöld kőzet a legdrágább díszítőanyagok közé tartozott. Egy jelentéktelen kis monostornak nem húznak fel ekkora falakat, és nem használnak építő- és díszítőanyagként drága, értékes kőzeteket. Találtak olyan csiszolt töredéket is, ami valamikor márvány járólap lehetett. – Ez azt jelenti számunkra, hogy itt gazdagon díszített, valóban nagy templom állhatott. Ilyen mennyiségű márványt kis falusi templomokban nem használtak fel – mondta az ásatásvezető, a porfirról nem is beszélve: Reizner Jánosnak akár még igaza is lehet a háromhajós templommal, hiszen korabeli iratokban a szőregi monostort a szeri monostorral említették egy csoportban, és az sem volt picike.

A 150–160 centiméter széles feltárt kőfalak kapcsán arról is beszéltünk: mivel Szegeden nincs kő, ezért a templomokat is általában téglából építik, de nem az Árpád-kor legelején, a XI. században. Akkor még annyira fontos építmény volt egy templom, hogy máshonnan hozták ide a követ. A Dömötör-templom alapja is kőből készült, annak anyaga tavi dolomit. Csak a felmenő falak készültek téglából, ami könnyen elérhető volt: itt még nem készült el a kövek vizsgálata. Mindenesetre az ásatásvezető a kutatóárokban állva is felkapott valahonnan a lába mellől egy kődarabot, ami a tört felülete mentén kristályosan csillogott:

– Látod? Ez például nem tégla, hanem valami kristályos kőzet.

 

Csődöt mondott a technika, de egy kérdésre van már válasz

– Ez valószínűleg alapfal, mert ami a földfelszínen van, azt mindent elvitték. Azt sem tudom megmondani, hogy maga a felmenő fal miből volt, kőből vagy téglából? Valószínűbb, hogy a felmenő fal is kőből készült, a melléképületek pedig téglából, de amit feltártunk, ami megmaradt, az az alapozás. Mindkét széle megvan, látszik, hogy 150–160 centi széles. Ez nem egy kis fal, és aminek a része lehetett, az nem egy kis templom – magyarázta Löffler Zsuzsanna, miközben az említett falon guggolva azt is láthattam, hogy a kőfal belsejébe, stabilizálandó az alapozást, gerendát is beépítettek. Megvan még a gerendaágy, és maradt a kövön a szurokból is, amivel a gerendát átitatták: nem lehetett könnyű a korabeli eszközökkel a folyami hordalékdombon építkezni, alul homok van, felette lösz.

A mai régészek dolgát már sokszor megkönnyíti a technika, itt azonban ásni kellett, hogy kiderüljön az igazság. 2022 májusában a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének munkatársaival együtt roncsolásmentes vizsgálatokat is végeztek a lelőhelyen, talajradar és magnetométer segítségével próbálták kideríteni, hol rejtőzhetnek a keresett romok, hol lenne érdemes nekiállni kutatni.

Ebben az esetben azonban a magnetométer azonnal csődöt mondott, annyi fémszennyezés van a területen, a talajradart pedig a temetkezések és a kutatóárkok miatt keletkezett rengeteg törmelék zavarta meg.

– Végül utóbbi mutatott két végtelenül bizonytalan vonalat, amire azt mondták a szakemberek, ők erre egyébként nem mondanák, hogy fal, de nekünk nem volt más. Az egyik egy korábbi kutatóárok volt, olyannyira téglatörmelékes, hogy kibontott falmaradéknak is lehetett látni. A másik meg ez a fal, amit feltártunk. Én abban bízom, mivel ezen kívül tényleg nem találunk semmi Árpád-korit, hogy ez talán az északi fala az épületnek, és a jövő szezonban leszünk a templombelsőben. Szóval itt még sok kérdés van. Pontosabban azt mondom, hogy inkább egy kérdés zárult csak le: egészen eddig az volt a kérdés, hogy marad-e a templomból bármi. Egy kő, egy akármi. És eddig nagyon azt tartotta a kutatás, hogy semmi, de ez itt nyilvánvalóan valami. Azért minden nem pusztult el. Foltokban, flekkekben megvan az Árpád-kor, csak ebből borzasztóan nehéz lesz majd az építési periódusokat megállapítani a végére – mondjuk ez általános itt Szegeden.

És hogy hogyan tovább? Az ásatás nyáron szünetel, a régészek egyéb munkái miatt, de azt tervezik, hogy szeptemberben folytatják az északi fal követésével. Télre aztán visszatemetik a falakat, védendő a fagytól, úgy, hogy könnyen kibonthatóak legyenek újra, majd jöhet a következő pályázat, hogy pénzt szerezzenek a folytatásra. Lehet, hogy már szeptemberben találnak néhány másik kérdésre választ. Akár még az is kiderülhet, hogy igaz Reizner sejtése, és egy, méretében vagy/és jelentőségében a szerihez hasonló monostor maradványait rejti a szőregi temetődomb.

 

Birtokper is megőrizte a monostor egyik apátját

– Magáról a templomról végtelenül keveset tudunk. Annyi biztos, hogy nem Ajtony építteti, mert amikor Ajtonyt Oroszlámos közelében legyőzik Szent István seregei, akkor van arra a nagyobbik Gellért-legendában utalás, hogy a csatából a halottakat a marosvári monostorba szállítják. Márpedig ha akkor állt volna itt monostor, minek szállították volna őket olyan messzire? – mondta Löffler Zsuzsanna. Ugyanakkor a XII. század végén már egészen biztos, hogy áll, mert III. Bélának egy oklevelében név szerint szerepel, egy birtokösszeírás kapcsán. Két apátját említik még a XIII. századból: az egyik Jácint, aki szintén egy birtokperben játszott szerepet. Megszerezte valamelyik szomszéd földesúr egy területét, amit aztán a földesúr erővel vett vissza. Az ügy a király elé került, aki a földesurat megbüntette, de a területet örökre visszaadta neki. A másik említés Leontin apáté, ez 1247-ből származik: innen lehet tudni, hogy a monostor túlélte a tatárjárást. A környékbeli Csupor nemzetség elpusztítása után birtokaikat szegedi hospeseknek adta a király, őket iktatta be a birtokaikba Leontin. Az 1233-as beregi egyezményben két részre vannak osztva a monostorok, az egyik részüket tételesen felsorolják név szerint, leírva, mennyi jövedelem illeti meg, a többi monostort egyben említik csak. A szőregit itt a szeri monostorral említik név szerint, egy csoportban, ebből is lehet arra következtetni, hogy jelentősebb, nagyobb monostor lehetett. A XIII. század végét követően viszont nem kerül elő többé a neve, a XIV. században már csak a plébániatemplomot és a plébánosát lehet fellelni korabeli iratokban. Valószínűnek tartják emiatt, hogy az 1280–82 közötti kun lázadásokba pusztult el.

Farkas Judit, szeged.hu

szoreg.hu képtár