Kovács Rita szinte mindent tud a rózsákról. A dekoratív szépség lett idén a rózsák hazájában, Szőregen a királynő. A deszki hölgy a virágok mellett a táncot és a sportot kedveli leginkább: a kosárlabdázás és a kerékpározás tartozik a legkedvesebb időtöltései közé.
Az idén megválasztott rózsakirálynő az első, aki megmutathatta magát ország-világ előtt, hiszen Kovács Rita koronázását követő tizenkét órán belül már a Magyar Televízió reggeli élő műsorában adott interjút. Nem esett nehezére hajnalban felkelni, mert már hozzászokott: a rózsaföldekre nem délelőtt szokás kimenni dolgozni, hanem napfelkeltekor. Már pedig a húszéves, koromfekete hajú, kreol bőrű, egyetemista hölgy kiveszi részét ebből a nem könnyű munkából. Szülei apránként fogták be dolgozni: kezdetben még csak a rózsaföld melletti homokbányában játszottak barátnőivel, majd gyomlálgatott, később már a szárakat kötötte, és négy éve szemez. Ilyen előélettel könnyedén válaszolt a szőregi rózsakirálynő-választáson a zsűri szakmai kérdéseire.
A deszki hölgy hosszú évek alatt mindent elsajátított, ami a rózsák neveléséhez szükséges. Kezén azonban egy karcolás nyoma sem látszik. Azt gondolná a laikus, biztosan kesztyűben dolgozik. De nem. Mondják is barátnői: olyan különös csodabogár ez a Rita, akin nem fog a tüske. A királynő ezen csak jót nevet és csak ennyit mond: „Hozzászoktam a rózsázáshoz”.
Több ezer tő
Arra kérdésre: ha nagy lesz, fog-e rózsázni – kikerekedik a szeme. Válaszának elején a hangsúlyozása azt sejteti, hogy mindenképpen lesznek rózsái, de nem tízezer számra, hanem nosztalgiaként, fiatalkori emlékként, tíz-húsz tő, amivel nincs annyi gond. Aztán slusszpoénként bevágja: ő bizony harminc-negyvenezer tőre gondol, hiszen ennyivel munka után, hobbi szinten könnyedén elboldogul.
Babusgatni kell
Persze, hogy a továbbiakban nincs helye olyasfajta kérdéseknek, hogy szereti-e rózsát? Meg amúgy is, badarság lenne ilyet kérdezni a rózsakirálynőtől. Bizalmasan megoszt néhány fortélyt, ami közül egy: a többszöri virágzást úgy lehet elérni egy szezonban, ha levágjuk az elszáradt fejet. Ekkor ugyanis a rózsa megsértődik, és csak azért is új hajtást hoz. A rózsa a törődést meghálálja, mint a legszebb rózsaszál: a nő.
Szóval megbeszéljük: a rózsa olyan fantasztikus teremtménye a természetnek, mint a nő. Gyönyörű, de ha nem foglalkoznak vele, lelombozódik, elsárgul, elveszti illatát, elmegy az életkedve. Babusgatni, dédelgetni kell, és a szivárvány minden színében pompázik. Van olyan, ami sárgának indul, aztán narancssárgává változik, és a végén zöld lesz. Ritához azonban a bordó, a sötétrózsaszín, a mélylila áll a legközelebb. „Ezek olyan kedves, meleg színek – nem tudok betelni velük.” A titokzatos deszki lány bevallja, két év alatt nem lehet megismerni. Azért néhány villámkérdéssel meglepetésszerűen megpróbálom kifaggatni beszélgetésünk legvégén.
– Arra nem gondolt, hogy szépségversenyen induljon?
– Á, nem.
– Talán nem nézett tükörbe?
– Dehogynem – kacag pajkosan. – De ott sok mindent pontozhatnak. Nem az én világom.
Elégedett vagyok
– Mit gondol azokról, akik szépségversenyen elindulnak?
– Biztosan megvannak magukkal elégedve, és irigylem őket, hogy el mernek menni
– Ön talán nincs magával megelégedve?
– Ne forgassa ki a szavaimat…
– Nos?
– De igen. Bizonyos mértékig elégedett vagyok, csak annyira nem, hogy ki merjek állni, és el merjem mondani, hogy igen, én szépnek tartom magam.
Délmagyarország Online, 2006. június 29.
