Hagyományőrző honvéd hétvége Szegeden
A szabadságharcban elesett hősök emléke előtt tisztelegtek szombaton a honvéd hagyományőrzők, vasárnap kemény küzdelemben mérkőztek meg az ellenséges csapatok. A 2004-es szőregi csata véráldozat nélkül, a szemben állók közös ebédjével végződött.
Hogy ki nyerte a 2004-es szőregi csatát? Azt nem tudni. A katonák szerint nem úgy volt megbeszélve, mint ahogy lezajlott. A magyarok nagy buzgalommal, túl gyorsan elfoglalták az osztrák tüzérségi állásokat. Tóth László ezredes, ám ezen a napon honvéd tábornok szerint a nézők nyertek, a többi hadijáték volt. Az biztos: az egykori homokbánya ideális helyszín, ahol a nézők természetes emelvényről figyelhették a mélyedésben zajló csatát.
Szombaton a város honvéd emlékhelyeit keresték föl a hagyományőrzők, és a ligetben ízelítőt adtak harci tudásukból. A nézők azonban csak a tüzérségi előkészítéskor látták igazán, milyen komoly harc közepébe csöppentek. A fülsértő ágyúdörej többeket meghátrálásra kényszerített – a nézők és az ellenség is megrettent a felvonult csapatok tűzerejétől. A kisebb összecsapások után azonban még rendre visszahúzódtak a katonák. Az ágyúk füstöt okádtak, a középen álló falu temploma is romba dőlt. Egy ház is a lángok martalékává vált. A másik ház, technikai okok miatt, csak az ütközet után égett le.
Komoly pirotechnikai eszköztárat vetettek be a csatában. A székely markotányoslány ijedten kapkodta fejét az ágyútűzben. Magyarossy József, aki a csatajeleneteket magyarázta a jelenlévőknek, elmondta: a törökbálinti pirotechnikai gyár felrobbanása ellenére elkészültek a szőregi csatához szükséges gyutacsok.
Amikor csillapodott az ágyúk tüze, a gyalogosok indultak harcba, és négyszög alakzatba rendeződve védték magukat a lovasok támadása ellen. Azután minden erőt fölvonultatva összecsaptak a gyalogosok, kicsit hátrébb a lovasság is öldöklő harcot folytatott.
Az egyik székely kisdobos összeesett a csatatéren, a közönség kuncogott, ám az egyik markotányoslány komolyan „ellátta”, és biztos helyre vitte a szerencsétlenül járt hadfit, akinek láthatóan jól esett a gondoskodás. A háromszéki, bélafalvi hagyományőrzők közül 15-en érkeztek a szegedi rendezvényre. Boldizsár Béla csapatával, köztük négy fiával, hétszáz kilométert utazott. A parancsnok szerint azonban megérte, mert nem sok ilyen jól szervezett bemutatón vehetnek részt.
A gyalogság nagy élvezettel küzdött. Hátul a dobok pergése fokozta a harci kedvet, elöl kemény kézitusa zajlott. Itt még az is nevetett, aki halálos lövést kapott, és elnézést kért, hogy a vizenyős részen nem fekszik el, mert félti az egyenruháját.
Bizalmas információink szerint a résztvevőket annyira magával ragadta a küzdelem, hogy – a megbeszéltektől eltérően – percek alatt szétzúzták az osztrák csapatokat, és nagy üdvrivalgással vették be az ellenséges tüzérség állásait.
Az újszentiváni Hevesi Ákos először öltött magára egyenruhát. Gyors kiképzést kapott fegyverforgatásból, és most, hogy már látta, miként zajlik egy ilyen küzdelem, biztos benne, hogy jövőre is részt szeretne venni benne.
Az öldöklés befejeztével a halottak életre keltek, kattogtak a fényképezőgépek, pózoltak a bátor katonák, az osztrákok megbeszélték a küzdelem részleteit a magyarokkal. Az izzasztó egyenruháktól aztán lassan-lassan megszabadulva harangszókor hagyományőrző evészet és ivászat kezdődött.
Délmagyarország Online, 2004. augusztus 9.
