Ugrinné Pártos Eszter maga sem tudja, mi minden kerülhetne a névjegykártyájára. Fest, rajzol, tankönyvet ír a hastáncoktatás, fellépés, ruhatervezés mellett. Nem idegen tőle a tűzzománc, és ő okítja színpadi mozgásra a szőregi rózsafesztivál királynőjelöltjeit – mindemellett férjével két kislányt nevel, akik lelkesen besegítenek a művészeti stúdióban.
Festő-grafikus, áll Ugrinné Pártos Eszter névjegykártyáján. De állhatna rajta rajz- és hastánctanár, tankönyvíró, belsőépítész – akár kanapéhoz, párnához is tervez faliképet – és üzletasszony is. Vagy koreográfus? Elvégre ő tanítja be a színpadi koreográfiát a hétvégi szőregi rózsafesztivál rózsakirálynő-jelöltjeinek. Esetleg ruhatervező-varrónő? Hastáncos fellépőruhái, ahogy több festménye, tűzzománcképe is zsűrizett iparművészeti termék.
Rózsafesztiválos fűszoknyák
Apró, otthonos stúdiójában keressük fel Esztert: festékestégelyek sorakoznak a mennyezetig érő polcsoron, az asztalon pici, színes tűzzománclepkék – a vadaspark rendelése. Állványon vízipipa képe lambériára festve – ecset helyett fültisztítóval készült –, próbababán a díjnyertes fellépőruha, amit hamarosan készítőjén is láthatunk. Az egyik sarokban a rózsafesztiválos fellépéshez szánt fűszoknyák.
– Ruhapróba, lépések, zene – sorolja, mit gyakoroltak a királynőjelöltek legutóbbi próbáján – de a szoknyákat nem a rózsakirálynők fogják viselni. Hawaii táncot, hulát tanít be egy ötfős gyerekcsoportnak, köztük a saját lányainak: a hétéves Dórinak és a tízéves Petrának – az egzotikus mozgást rajta kívül nem sokan oktathatják Magyarországon, egyetlen tanárt sem talált.
Az első mesekönyv
– Anya, ugye, ma hulázunk? – kérdi rögtön Dóri – ugyanis a két kislány is ott szorgoskodik a stúdióban. Felkapják a frissen elkészült fűszoknyákat, megszólal a Lilo és Stitch című rajzfilm zenéje, ám a táncig végül nem jutunk el.
Az arany-sárga, gyöngyös hastáncruha láttán megkérdezzük: hogyan jutott el odáig, hogy a képzőművészet mellett táncol, maga varrja-tervezi a ruháit, és még oktat is? A gyes alatt nem beszűkült, hanem kinyílt körülötte a világ, jön a magyarázat: régi vágyait kezdte megvalósítani. – Amíg a kicsik aludtak, elkészült az első mesekönyvem, amit én írtam és illusztráltam – emlékszik vissza. Mutatja az óriási tükör fölé függesztett grafikákat, melyeken egy húsvéti történet elevenedik meg kedves, színes figurákkal. Kiderül: most rajztankönyvet ír az alsós korosztálynak. – A hastánccal akkor kezdtem foglalkozni, amikor már nagyobbak voltak a lányok – teszi hozzá.
A lányok közben szöszmötölnek a műhely-stúdióban. Mindenütt tűzzománcképek, festmények, eszközök és alapanyagok – a hurkapálcától az apró gyöngyökön át a lambériáig mindent felhasznál –, de mindennek megvan a maga helye. A táncórák is itt zajlanak. – Kivisszük az asztalt, sok színpadon sincs több hely – magyarázza.
A hivatásos polihisztor
Tíz éve üresen állt a földszinti helyiség, már nézegette egy ideje, mielőtt hivatásos polihisztorrá „önállósodott” a Ságvári Endre gyakorló általános iskola rajztanárából. Itt tartja a kézművestáborokat is, járnak hozzá a háromévestől a középiskolás korosztályig. A gyerekek megbíznak benne, így volt ez az iskolában is. Valahol erről szól ez a sok műfaj: mindegyikben adhat valamit magából, és szeretetet kap cserébe. A tánc- és művészeti oktatás mellett felvételire is vállal felkészítést – építész-, belsőépítész-, grafikusjelöltek fordultak már meg nála.
– Mi az, ami nélkül nem lenne teljes az élete? – merül fel ennyi elfoglaltság láttán, mire határozottan rávágja: a család. Szeret egyedül lenni, a maga kis világában, de a lányok iskola után folyamatosan vele vannak. Alkotnak, táncolnak együtt, este pedig az apuka is csatlakozik a kreatív társasághoz.
Mint a szépségverseny
A szépségkirálynő-választások procedúrájához hasonlítja Pártos Eszter a rózsakirálynő megválasztását. – A jelentkezők megtanulják, hogyan vonuljanak be a színpadra, gyakorolják a színpadi mozgást, a bemutatkozást – mutatja be Eszter a jelöltek felkészítését, ami szintén a stúdióban zajlik. A kétszer harminc perces koreográfiába legfeljebb egyszerűbb táncmozdulatok kerülnek, de a táncos-koreográfus-iparművész nem hazudtolja meg önmagát: bevallja: próbál néhány hastáncelemet is belecsempészni.
