Hattyúfehér borítóba öltöztetett kis könyvecske jelent meg a napokban „Nyolc kis hattyú története” címmel. A tizennégy kis fejezet egy hattyúcsalád életét mutatja be gyermekeknek, gyermeknyelven úgy, hogy a felnőtteknek is élményt jelent olvasása.
Az első fejezet első mondatai mintegy bevezetnek bennünket a hattyúk balatoni birodalmába. Mégpedig megkapóan szép, meseszerű képekkel: „Van egy szép kis ország Európában, ágy hívják, hogy Magyarország. Ebben az országban an egy nagyon nagy tó. amelyet ágy hív mindenki: Magyar Tenger. Ez a Balaton. Remélem, ti is voltatok már a Balatonon nyaralni. Aki nem volt. az is el fog jutni egyszer.”
Ha másképpen nem, Kanalas István szőregi fafaragó-művész kis könyvét olvasva: képzeletben, ahol kis könyve született, s amelyben olyan szép szavakkal tárja olvasói elé a hattyúcsalád történetét.
Megtudhatjuk, miként választott hattyúpapa és hattyúmama nevet a négy kisfiú hattyúnak, és a négy lányka hattyúnak. A négy lányka: Lilike. Cucika, Helénke és Mónika lettek, míg a fiúk a Gyurika, Misi, Tomika és Samuka neveket kapták.
Kanalas István szívesen pecázgat nyáridőn a Balaton partján. Hamar fölfigyelt a kis hattyúcsaládra. Aztán tollat ragadott, és papírosokat, hogy megfigyeléseit – gyermekek számára – leírja. A leírás olyan szépen sikerült, hogy lám, könyvecske lett belőle.
A könyvhöz Csizmazia György (szögedi nevén fehértó fia) írt örömmel bevezetőt. És mivel egy kicsit a családok összetartására is gondolt a szerző, örülhetünk, hogy a kiadást szívesen vállalta a Szent Gellért Kiadó. A rajzillusztrációkat természetesen maga Kanalas István uram készítette, megragadó szemléletességgel.
ifj. Lele József, Délmagyarország
