A rendszerváltozás előtt hosszú ideig dolgozott a Virágban a Szőregen ma cukrászdát üzemeltető Selmeczki Tamás, aki a csúcson 35 ember munkáját irányította. A mester a szakmában eltöltött 59 év után is hajnalban kel, és megnyugtató neki, hogy a család, lányai és unokája viszik majd tovább az üzletet.
– Selmeczkiék régi iparoscsalád Szegeden, dédszüleim vízimolnárok voltak a Tiszán, keresztapaságomat pedig Rátkai Sándor, a híres papucsos vállalta. Szüleim ékszerészek és órások voltak, de én nagyon szerettem a konyhában, már 3 évesen azt mondtam, cukrász leszek – mesél a kezdetekről Selmeczki Tamás, a család nevét viselő szőregi cukrászda tulajdonosa. Mindenki azt akarta, hogy középiskolába menjen, ő azonban nem tágított, és „megpályázta” a már akkor is nagy hírű Virág cukrászda egyetlen tanulói helyét 1960-ban. 1968-ban mester- vizsgázott, 1967–1971 között elvégezte Budapesten a Huba utcai Vendéglátó Ipari Technikumot.
– Végig a Virágban dolgoztam, volt, hogy 35 ember tartozott hozzám, 1977–1982 között voltam a cukrászüzem vezetője – emlékszik vissza. 1981-ben kijutott Thaiföldre, egy magyar gasztronómiai rendezvényre, ahol sok értékes tapasztalatot gyűjtött az akkor még igencsak különlegesnek számító, egzotikus szállodai konyhán. Ezután maszeknak állt, ami akkor még inkább csak a tűrt kategóriába tartozott. 1982-ben Balatonalmádiban kezdett, ám ez a próbálkozása nem igazán sikerült, így egy szezon után hazajött.
– Eladtuk az újszegedi házunkat, és kerestünk egy cukrászdának alkalmas területet – mondja az újrakezdésről Selmeczki Tamás. Felépítettek egy faházat Szőregen, a telek hátsó traktusában pedig egy bicikliszereldéből alakították ki a cukrászműhelyt. 1983-ban nyitottak a mai körforgalomnál. – A 49. vagyok a sorban, megszámoltam, majd visszajövök – ez a mondat a cukrászdánál egy vásárlótól hangzott el, még a kis faház idején. Mentségére szól, hogy csak egyetlen eladó, a Selmeczki lány volt a pultban, és már akkor is éltek sietős emberek.
– Telken belül utaztunk, ez most a harmadik hely, a végleges, 2005-ben készült el – ezt már a feleség, Katalin mondja, aki szintén cukrász. Egyik lányuk, Zsuzsa nem szakirányon, hanem a Tömörkény-gimnáziumban végzett, utána szállt be, Katica pedig a Krúdyban lett vendéglátóipari technikus. Egy szem tanulójuk van, ő az egyik unoka, Lili.
olyamatosan változtatják a kínálatot a kihagyhatatlan klasszikusok mellett. – A Virágban hetente 5 új süteményt készítettünk, ott megtanultam, milyen kísérletezni – emlékszik vissza a cukrász. A nehezebb években kezdtek formatortákat készíteni, egészen különlegeseket is elvállalnak. Volt, aki akkorát rendelt, mint a lánya, meg is küzdöttek vele, persze, mégsem lett akkora. – Mondtam, akkor vágjanak le a menyasszonyból – emlékszik vissza mosolyogva Selmeczki Tamás. Egy hűtőautóval vitték Orosházára a tortát, élő rögzítőként végig benne állt egy ember usánkában, kesztyűben. Azt nem tudják, sikerült-e túlélnie, akkoriban, a kapitalizmus hajnalán azért tűntek el emberek.
Az eredeti alapanyag és a minőség jegyében a tökös rétes például náluk tényleg úgy kezdődik, hogy megsütik a tököt. Népszerű a fagylaltjuk is, a lehető legkevesebb adalékanyaggal, friss gyümölcsből dolgoznak. A Sacher-tortájukra többen mondják, hogy a legjobb az országban, ami azonban szerintük is elég ízlésfüggő, mert nagyon sokféleképpen lehet készíteni. Érdekes és magabiztos, hogy kiszállítást nem vállalnak, aki az ő tortájukat, süteményüket akarja enni, annak el kell menni a szőregi körforgalomhoz.
A mester a szakmában eltöltött 59 év után is hajnalban kel, dolgozik a műhelyben, nála ez a sport része. Az a véleménye, ha valakinek van egy üzlete, amely működik, akkor legyen elégedett. A cukrász hobbija a zene, délutánonként, hétvégén előveszi kottáit, és szintetizátoron vidám dalokkal szórakoztatja a vendégeiket. – Életemben semmit sem bántam meg, kisebb kudarcaink persze voltak, de az megnyugtató, hogy a család viszi tovább az üzletet, ha az én erőm elfogy – mondja Selmeczki Tamás.
Kovács András, delmagyar.hu
Borítókép: Fotó: Török János, delmagyar.hu
