Boldizsár Gábor már fiatalkora óta foglalkozik festészettel. A tavalyi évet viszont a olajfesték helyett főként a rajzolásnak szentelte. Megmutatta 20 képét Szőregen. Egy pillanat megállásra kéri a műveivel szemezőket.

Realista csendéletek, tájképek és portrék sorakoznak a szőregi Tömörkény István Művelődési Házban. December elején nyílt Boldizsár Gábor kiállítása, amely most meghosszabbított nyitvatartással látható még két hétig. Boldizsár Gábor Pataki Ferenc festőművész tanítványa, országos kiállításokra kerültek be a munkái, elismerésül pedig novemberben a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) tagja lett.

– Hajolj közelebb címmel fut a kiállítás, ami egyfajta asszociáció – mesélte a 38 éves művész. – A mai világ túl sok képi információval van megfertőzve. Nehéz az ember vizuális érdeklődését fenntartani.

A művész hozzátette, azért ez a tárlat címe, mert nem kell a képein átszaladni, de persze lehet, ha úgy kívánja az ember. – A realizmus könnyen emészthető, ez is a csapdája. Egy absztrakt jobban megmarad az ember fejében.

Ez nem véletlen: ő is kedveli az absztrakt festészetet mint néző, viszont egyelőre nem vágja olyan fába a fejszéjét. Szereti, ha belép egy helyiségbe, és megdöbbenti, lenyűgözi egy kép, mint az 50-es évek amerikai alkotásai, mondjuk Pollock művei. Ő is ezt szeretné elérni a sajátjaival, persze azok igen részletgazdagok. Ezért is kell részben közelebb hajolni grafikáihoz. Hiszen a néző teljesen mást észlel egy méterről, mint pár centiről. A Hajolj közelebb tehát egyfajta kérés is az érdeklődők felé: „Ne rohanj, nézz rám!”

– A kompozíciókat úgy állítom össze, hogy izgalmasak legyenek. Elsősorban nekem, hiszen sokáig dolgozom velük. Szétbontom a dolgokat – mutat egy festményére, ami egy darabjaira szétszedett hegyezőt ábrázol. – Olykor magában nem érdekes valami, csak a részei.

Igaz, több a grafika jelenleg a kiállítóteremben, de Boldizsár Gábor alapvetően festőnek vallja magát. Csak most beléivódtak a grafika csodái, ezért úgy tervezi, időben is ezzel a technikával foglalkozik majd a legtöbbet.

– Nincs kedvencem, mindig az áll hozzám legközelebb, amelyiken épp dolgozom. Mondjuk a lakásomban nem állítom ki őket, mivel akkor mindig azon gondolkodnék, mit lehetett volna jobban csinálni. Önkritikus vagyok.

A kiállított portrék között akad önarckép és az interneten talált hölgy rajza is. Érdekes templompadló, sínek és Szeged utcái is megihlették a művészt. A grafikái mögött rengeteg munka áll, átlagosan két hónap alatt készül el egy. Az absztrakt festőkön kívül természetesen számos kortárs alkotó is lenyűgözi. Ilyen például Olivia Kemp brit grafikus.

T.A., delmagyar.hu


Borítókép: Fotó: Frank Yvette, delmagyar.hu